Az 1/2016-os számú PJE megszületése után végre az adósok is lobogtathatnak egy Dr. Wellmann György által írt „állásfoglalást” a bíróságokon, mely nagy hatással lehet ezentúl a „devizahiteles” perek végkimenetelére.

Sokan emlékszünk még a nagy port kavart Pfv.I.21.156/2015 számú ítéletre és az azt követő Wellmann levélre, melyet a pénzintézeteket képviselő ügyvédek lobogtattak a tárgyalásokon és amely után gyorsan megszületett a Kúria legújabb, 1/2016. számú Polgári Jogegységi határozata, mely szerint:

„A deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdés a) pontja által előírt követelménynek, ha az írásba foglalt szerződés – ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is – a kölcsön összegét forintban (lerovó pénznem) határozza meg, feltéve, hogy az így meghatározott kölcsönösszeg devizában (kirovó pénznem) kifejezett egyenértéke pontosan kiszámítható az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában a folyósításkor, az akkor irányadó árfolyam figyelembe vételével.”

A jogegységi határozat első pontja viszont egy kis pontosításra szorul, mégpedig azért, mert keveri a kirovó és a lerovó pénznemet.

Sajnálatos módon a Kúria jogegységi tanácsa a nagy sietségben elfelejtette, hogy a kirovó és a lerovó pénznem „devizafüggetlen”.

„A felek szabadok mind a kirovó, mind pedig a lerovó pénznem meghatározásában.”

(GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS A devizahitel jogi alapkérdései, Hitelintézeti szemle)

Nem attól lesz egy pénznem kirovó pénznem, mert azt külföldi devizában határozták meg, hanem attól, válik kirovó pénznemmé, hogy a szerződéskötéskor kirovó pénznemben kell határozni a tartozás összegét és ebből az összegből számolják majd ki a folyósításkor (lerováskor) teljesítendő „lerovandó” (esetünkben nyilvántartandó) összeget.

„Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.”

(6/2013 PJE)

„A pénztartozás mértékének meghatározása a kirovó összeg meghatározásával történik, az így meghatározott fizetési kötelezettséget kell a lerovó pénznemmel teljesíteni. Minden fajlagos dologszolgáltatás meghatározása két elem révén lehetséges: meg kell határozni a szolgáltatandó dolog fajtáját és mennyiségét. A kirovó összeg meghatározása tehát a kirovó pénznem és az abban kifejezett összeg meghatározása révén történik.”

(GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS A devizahitel jogi alapkérdései, Hitelintézeti szemle)

A Pfv.I.21.156/2015 számú ítélet tényállása szerint a szerződés a következőket tartalmazta:

„a kölcsön összege 6.000.000 (hat millió forint)… mely a folyósítást követően devizában kerül nyilvántartásra és elszámolásra”

Ahogy az 1/2016 PJE is megfogalmazza ebben az esetben:

„A másik szokásos meghatározási mód az, hogy a kölcsönt forintban határozzák meg, de a szerződés egyéb rendelkezéseiből következően egyértelmű, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra, nyilvántartásra és elszámolásra a szerződésben meghatározott időpontban, az ott meghatározott devizaárfolyam figyelembe vételével,”

Mit látjuk ebben az esetben a deviza összege nem lesz egyéb, mint „6.000.000 forintnak a teljesítéskor megfelelő értékű devizaösszeg”.

Itt jön a képbe a már említett Wellmann féle állásfoglalást tartalmazó levél, ami nem más, mint a Kúria honlapján is elértető:

„A Kúria Polgári Kollégiuma vezetőjének 2012. október 29-ei körlevele a kollégiumvezetők részére..”

Ebben a körlevélben, melyre egyébként Gárdos Péter is hivatkozik „A kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezményei” című cikkében, Dr. Wellmann György a 6/2013.-as számú PJE-ben megfogalmazottak összhangban foglal állást abban a kérdésben, hogy mely esetben, mely pénznemet kell „kirovó” és „lerovó” pénznemnek tekinteni:

„Ha tehát a kirovó pénznem Euro, és a lerovó pénznem forint, akkor a helyes megfogalmazás az lenne, hogy „500.000,-Euronak a kifizetéskor megfelelő értékű forint” vagy „500.000,-Euro kifizetéskori forintegyenértéke”; ha azonban a kirovó pénznem forint, és a lerovó pénznem Euro, akkor a helyes megfogalmazás „15.000.000,-forintnak a kifizetéskor megfelelő értékű Euro”, illetve „15.000.000,-forint kifizetéskori Euro-egyenértéke”.

Ezt a körlevelet, tehát ezentúl minden adós lobogtathatja a bíróságon, mert ebből az állásfoglalásból egyértelműen kiderül, hogy azokban az esetekben, amikor a szerződések forint összeget tartalmaznak, és deviza összege a folyósításkor számítható ki, a FORINT- ot kell kirovó pénznemnek tekinteni és ez a FORINT összeg fogja meghatározni az adós tartozását.

„ a tartozás tartalmát érdemben a kirovó összeg, „a pénztartozás gerince” határozza meg”

(GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS A devizahitel jogi alapkérdései, Hitelintézeti szemle)

Kizárólag azért, mert a bank a folyósítás után devizában kívánta nyilvántartani a tartozást, jogi szempontból nem teszi a devizát a „kirovó” pénznemmé, a deviza utólagos, folyósításkor történő meghatározása, azzal a következménnyel jár, hogy FORINT válik a kirovó pénznemmé!!!

Mint, Dr. Wellmann György körleveléből is látható, az összegszerűen meghatározottság és nem a maga a „pénz fajtája” határozza meg azt, mit értünk jogilag „kirovó” pénznem alatt.

Kedves Fórumozók!

2016. július 01. napjától a jelenleg regisztráció után ingyenesen használható Fórum, tagok részére fenntartott fejezetei csak és kizárólag a tagdíjat, vagy a tagdíjnak megfelelő adományt befizető tagok/pártolók használhatják.

A közérdekű tevékenységünk és a segítség nyújtásunk ellátásához anyagi forrásokra is szükség van és az elmúlt évek tapasztalata, a tények alapján a fizető, támogató tagok befizetései jelenleg korlátozzák az egyre növekvő segítségnyújtási igény vállalását egyesületünk részéről.

A tevékenység további növelésének az anyagi forrásai megteremtéséig ahonlapon fellelhető tagi fórum az ismertetett változásokkal tud működni rentábilisan.

A nyílt fórum továbbra is olvasható, használható! A www.hitelesmagyar.hu oldalon tagdíj megfizetése nélkül olvashatóak cikkeink és anyagain, melyeket a „devizanyilvántartású”-nak csúfolt, kölcsönöknek álcázott szerződésekkel kapcsolatosan kidolgoztunk.

A tagi fórum évi 12.000,- Ft tagdíj, vagy az éves tagdíjnak megfelelő összegű adomány az egyesület bankszámlájára történő utalásával a jövőben is elérhető.

A Fórumhoz való hozzáférést a tagdíj elutalása után a pártolói tagnyilatkozat kitöltésével és aEz az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. való eljuttatása után az egyesületünk által adott bejelentkezési kóddal teheti meg.

A Hiteles Magyarok Fóruma Érdekvédelmi Egyesület bankszámlaszáma:

OTP Bank Nyrt

11707000-20489836-00000000

Minden egyéb, kisösszegű támogatásnak is nagyon örülünk!

Előre is köszönjük támogatásaikat!

Hiteles Magyarok Fóruma

Érdekvédelmi Egyesület

Újabb hazugságon értük a Kúria vezetőjét, a nagy port kavart "Wellmann üggyel" kapcsolatban.

Dr. Darák Péter úr a Hiteles Mozgalomnak írt 2016. El. I. H. 543. számú levelében úgy próbálja védeni Dr. Wellmann Györgyöt, hogy a következőket állítja:

„A Bankszövetség megkeresésében jelzett azon problémát, hogy a Kúria egyik tanácsának eseti döntése esetlegesen nincs összhangban a 6/2013. PJE számú jogegységi határozattal, a bírói szervezetből (konkrétan a Szegedi Törvényszékről) korábban már jelezték kollégiumvezető úrnak.”

Szokásunkhoz híven ezt az ominózus Szegedi Törvényszéktől érkezett levelet is kikértük a Kúriától, hogy megtudjuk mi is az igazság, miért ért egyet a Szegedi Törvényszék a Bankszövetség nevetséges indokaival.

A levélből kiderül, hogy ilyenről szó sincs, Dr. Darák Péter valótlanul állítja, hogy a Szegedi Törvényszék az elhíresült ítéletet ellentétesnek tartja a 6/2013-as PJE-vel.

Maga a levél tárgya is „állásfoglalás kérés” , mely a Szegedi Törvényszéken kialakult ítélkezési gyakorlat helyességéről kéri a Kúria véleményét.

Kirajzolódik a levél alapján azonban egy olyan történet, amely első olvasatra hihetetlennek fog tűnni sokak számára. Ezen történet arról szól, hogy egyes bíróságok mennyire próbálják a bankok igényeit kiszolgálni a fogyasztókkal szemben és mennyire a szerződések érvényben tartása egyes bíróságok célja.

A levél alapján 2012-ben járunk, mikor is a Szegedi Törvényszék olyan „deviza alapúnak” nevezett kölcsönszerződésekkel találta magát szemben, amiben kizárólag forint összeg szerepelt.

A Törvényszék egy ilyen szerződésről a 7.G.40.324/2011/7 számú közbenső ítéletében kimondta, hogy az „nem jött létre”, mert a szerződésnek tartalmaznia kell a devizaösszeget, mivel az maga a kölcsön tárgya, így annak hiányában a felek között nem jött létre megállapodás a deviza összegében.

A másodfokú bíróság esetünkben a Szegedi Ítélőtábla, ezen Törvényszéki ítéletet a Gf.II.30.395/2012/5. számú ítéletében hatályon kívül helyezte. Az ítélőtábla ugyanis a szerződés érvényben tartása érdekében a deviza alapú konstrukciót úgy értelmezte, hogy az valójában egy „forintkölcsön értékállandósági kikötéssel”, így a szerződésben a forint összegnek kell szerepelnie, a deviza összeg meghatározása közömbös, mert a forintösszeg a szerződés lényeges eleme és nem a devizaösszeg.

A Törvényszék leveléből kiderül, hogy Szegeden ezután ezen Ítélőtáblai okfejtés alapján ítélkeztek a bíróságok és minden olyan szerződést érvényesnek ítéltek meg, amiben a forintösszeg volt kizárólag feltüntetve.

Érdekes megemlíteni, hogy a Szegedi Ítélőtábla ítéletéből az látszik, hogy 2012-ben még nem is ismerték a „kirovó-lerovó” pénznem fogalmát, ezen kifejezés meg sem jelenik az ítéletben.

Ezen előzmények után született meg a Szegedi törvényszék 13.P.21.348/2012/14. számú ítélete is, mely a Szegedi Ítélőtábla „iránymutatását” követve megállapította, hogy :

„a perrel érintett kölcsönszerződés a kölcsön tárgyát, valamint a törlesztő részleteket nem forintban, hanem svájci frankban határozza meg, ami nem felel meg a szerződéskötéskor hatályos Hpt. 213. § (1) bekezdésében foglaltaknak, ezáltal semmis.”

De a Törvényszéknek nem volt ezúttal sem szerencséje, mert a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.757/2013/3. számú ítéletében ezt a Törvényszéki ítéletet is hatályon kívül helyezte, azzal az indoklással, hogy:

„A fellebbezés annyiban alapos, hogy a perbeli kölcsönszerződés az elsőfokú bíróság által megjelölt okból az alábbiakban részletezettek szerint nem tekinthető érvénytelennek.

…az elsőfokú bíróság helyesen megállapította - deviza alapú kölcsönszerződés.

Téves viszont az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felek szerződése a Hpt. 213. § (1) bekezdésébe ütközik, s ez okból semmis, mivel nem tartalmazza forintban a szerződés tárgyát, azaz a kölcsön összegét és a törlesztő részleteket. A deviza alapú kölcsönszerződés esetén ugyanis - a fent részletezettek szerint - a szerződés tárgya, vagyis a hitelező által folyósítandó kölcsön összege és az adós tartozása, azaz a törlesztőrészletek összege egyaránt a kirovó pénznemben kell, hogy meghatározásra kerüljön. Ez pedig jelen esetben megtörtént: a szerződésben egyértelműen rögzítésre került, hogy a folyósítandó kölcsön összege 38 650 svájci frank, a törlesztő részeltek összege pedig a türelmi idő alatt 196,63 svájci frank, majd ezt követően 1912,93 svájci frank. „

Ahogy most sokan csak pislognak, hogy ilyen egyáltalán előfordulhat a magyar bíróságokon, úgy érezhették magukat a Szegedi Törvényszék bírái is. Joggal kérdezhette magától a Szegedi Törvényszék, hogy ez itt most a „van kalapja, nincs kalapja” szindróma?

Vajon mi okozta ezt a nagy „pálfordulást” a Szegedi Ítélőtáblán?

A válasz egyszerű a 6/2013 számú jogegységi határozat, amely kimondja, hogy:

„A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.”

Ezek után a Szegedi Törvényszék is elkezdett igazodni a 6/2013-as jogegységi határozathoz.

Ez a levélíró dr. Lakatos Péter úr ítéleteiben is visszaköszön (két találomra letöltött ítélete is szó szerint ugyanazt az indoklást tartalmazza 7.P.20.917/2013/12. , 7.P.20.243/2013/18.) :

„Semmis az a lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza a szerződés tárgyát (Hpt. 213. § (1) bekezdés a/ pontja).

A deviza alapú vagy devizában nyilvántartott kölcsönszerződések esetében a bírói gyakorlat kétféle értelmezést, minősítést alkalmaz.

Az egyik szerint az valójában forint kölcsön, értékállandósági kikötéssel, amely utóbbi a deviza/forint árfolyamának törlesztéskori állapotából ered.

A másik felfogás szerint valós deviza kölcsön nyújtás történik, azonban egyidejűleg a kölcsönvevő a hitelintézet által nyújtott devizát átváltja forintra, azaz eladja azt a hitelintézetnek, aki a folyósításkor az aktuális vételi árfolyamon számított forint ellenértéket szolgáltatja a kölcsönvevőnek. A hitel törlesztésekor ennek fordított folyamata játszódik le, miután a hitelintézet devizában tartja nyilván és valójában devizában nyújtotta a hitelt, ezért devizában kell törleszteni, azonban az adós nem rendelkezik a törlesztéshez szükséges devizával, ezért a törlesztés két műveletet és jogcselekményt tartalmaz. Az adós forintért devizát vásárol a hitelintézettől és így törleszti aktuális részletét, immár devizában.

Bármelyik szerződés minősítést fogadjuk el, az eredmény azonos: A szerződés tárgya, azaz a folyósított kölcsön összege a folyósítás időpontjában aktuális devizavételi árfolyam alapulvételével meghatározható devizában, miután a forintban meghatározott kölcsönösszeg kerül folyósításra és annak deviza ellenértékét határozza meg erre az időpillanatra a hitelintézet. A számítás módját, metódusát a szerződés, illetve az annak részét képező üzletszabályzat tartalmazza, ezért a kikötés nem ütközik jogszabályba, nem tekinthető meghatározatlannak a szerződés tárgya.

A Kúria 6/2013. PJE határozata 1. pontjában írtak szerint a perbeli szerződés, devizaszerződés, a felperes pénztartozását devizában határozták meg (kirovó pénznem), míg azt a feleknek – egyaránt – forintban (lerovó pénznem) kellett teljesíteniük.”

Igen, hihetünk a szemünknek ismét.

A bíró úr szerint a 6/2013-as PJE-ben kifejtettek vagyis, hogy:

- A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában.

- Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.

Azt jelentik, hogy:

„A szerződés tárgya, azaz a folyósított kölcsön összege a folyósítás időpontjában aktuális devizavételi árfolyam alapulvételével meghatározható devizában, miután a forintban meghatározott kölcsönösszeg kerül folyósításra és annak deviza ellenértékét határozza meg erre az időpillanatra a hitelintézet.

…nem tekinthető meghatározatlannak a szerződés tárgya."

Mindezen előzmények után 2015 decemberében találkozott a Szegedi Törvényszék a Kúria elhíresült ítéletével, ami még jobban elbizonytalanította a bíró urat.

Valóban igaz lenne-e az, hogy az eddig követett Törvényszéki ítélkezési gyakorlatukkal óriási problémák vannak?

Mi a lényeges elem a deviza alapú kölcsön konstrukcióban?

Létre nem jöttnek tekintendő-e a szerződés, ha a szerződésből nem számítható ki a pontos devizaösszeg, mert az majd csak a folyósításkor válik kiszámíthatóvá?

A meghatározott nem szinonimája a meghatározhatónak?

Emiatt fordult a Kúriához levélben és kért állásfoglalást a Szegedi Törvényszék, hogy miként kell helyesen értelmezni a továbbiakban a „deviza alapú kölcsön” definicióját, nem amiatt, amit Dr. Darák Péter úr levelében állított.

Kimondhatjuk, hogy tévedtek a Szegedi Törvényszéken, mikor ítéleteikben a devizaösszeg „folyósításkori meghatározhatóságát” a devizaösszeg „szerződéskötéskori meghatározottságának” értékelték, mert a 6/2013-as számú jogegységi határozat és az elhíresült Kúria ítéletet is azt rögzíti, hogy a devizaösszegnek a szerződéskötéskor kell kiszámíthatónak lennie és nem elég, ha majd a folyósítás napján válik kiszámíthatóvá a kölcsön devizaösszege.

A Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.757/2013/3. számú ítélet figyelembe véve, mely a 6/2013-as számú PJE után született, még akkor is egyértelmű a dolog, ha a Kúria ítéletét figyelmen kívül is hagyjuk.

„A deviza alapú kölcsönszerződés esetén a szerződés tárgya, vagyis a hitelező által folyósítandó kölcsön összege és az adós tartozása, azaz a törlesztőrészletek összege egyaránt a kirovó pénznemben kell, hogy meghatározásra kerüljön…

A szerződés tárgyát a (kölcsön összegét) a szerződéskötéskor kell meghatározni…..Deviza alapú szerződéseknél a kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből következik, hogy - attól az elméleti lehetőségtől eltekintve, amikor a szerződéskötés és a teljesítés időpontja megegyezik - a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy a kötelezett teljesítsen. A szerződéskötéskor nem ismert ugyanis a felek előtt, hogy a teljesítés időpontjában miként fog alakulni a kirovó és a lerovó pénznem egymáshoz viszonyított árfolyama, s hogy ehhez képest az átszámítás eredménye hogyan fog alakulni. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti (6/2013 Polgári jogegységi határozat 1. pont). ”

A másik kérés, amit a levél felvet, hogy Kúriai ítélet és a 2012-es Szegedi Ítélőtáblai ítélet eltérően értékeli az „értékállandósági kikötés” jogszerűségét.

Ez az ellentmondás azonban az adott esetre vetítve irreleváns, mert nem hozható összefüggésbe a 6/2013-as számú jogegységi határozattal, lévén abban nem szerepel utalás az értékállandósági kikötésre és ezen felvetés érdemben nem is befolyásolja a kölcsön tárgyának, összegének meghatározását.

Budapest, 2016. június 2.

Hiteles Magyarok Fóruma

Érdekvédelmi Egyesület

A Szegedi Törvényszék levele ezen a linken olvasható:

http://hitelesmagyar.com/media/kunena/attachments/44/2016.El.IV.H.9.05.31.Mellklet.pdf

Kikértük a Bankszövetség Dr. Wellmann György úr részére írt levelét, hogy megtudjuk miért is tartják tévesen jogegységi határozat ellenesnek azt a Kúria Pfv.I.21.156/2015 számú ítéletét, amely Forintkölcsönnek mond ki egy, a bank által „deviza alapúnak” nevezett szerződést.

Első e témával foglalkozó cikkünkben (itt elolvashatja) megírtuk, csak akkor lehetséges a Kúria ítéletét ellentétesnek titulálni a 6/2013-as számú jogegységi határozattal, ha pár mondatot kiragadva a határozatból, azt önhatalmúan és jogilag teljesen megalapozatlanul szándékosan félreértelmezzük.

Ez a rész pedig a PJE következő része:

„Amennyiben a kölcsönadott deviza összeg, a folyósított forint összeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztő részletek egyértelműen kiszámíthatók a szerződés rendelkezései alapján, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe.”

A levél birtokában kijelenthetjük, hogy nem tévedtünk.

A Bankszövetség levele ugyanis pont ezt teszi, szándékosan félreértelmezi a jogegységi határozatot a bankok érdekében.

„Az ítélet megállapításai szerintünk ellentétesek a bíróságokra kötelező 6/2013. számú PJE rendelkezéseivel.”

Majd kifejti, amit már sejteni lehetett, hogy a szerződés deviza alapú szerződés, mert a PJE III.2 pontjában kifejtettek szerint megfelel a Ptk. 523. §-ában írtaknak.

Vagyis a Bankszövetség szerint ugyanis minden szerződés, ami megfelel a Ptk. 523. §-ának, az érvényes és deviza alapú!!!!

Pedig a Bankszövetség által idézett rész után a Kúria így folytatja:

„Nem maga a szerződéses konstrukció, hanem a konkrét megkötött fogyasztási (2005. január 1-jétől a fogyasztási-, lakossági) kölcsönszerződés ütközik jogszabályba, ha nem felel meg a Hpt. 213. § (1) bekezdés a)-g) pontjai szerinti feltételeknek.„

Azzal sem foglakozik a Bankszövetség, hogy a 6/2013-as számú PJE nem az általa hivatkozott III.2., hanem a III.1. pontjában definiálja a „deviza alapú kölcsön” konstrukciót.

Erre maga a PJE is utal. A III.2. pont első mondata ez:

„A jogegységi határozat egyedi szerződések, szerződési rendelkezések érvényességének vizsgálatára nem alkalmas, hanem csak annak elemzésére, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés 1. pontban ismertetett konstrukciója polgári jogi szempontból érvényes-e.„

Vagyis a Bankszövetség állításával szemben a jogegységi határozat nem a III.2, hanem a III.1 pontjában definiálja, hogy mi tekinthető deviza alapú kölcsön konstrukciónak.

A jogegységi határozat III.1 pontja valóban definiálja a „deviza alapú kölcsön” konstrukciót:

„A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.”

A jogegységi határozat III.1-es pontja tehát előírja, hogy deviza alapú konstrukció esetén a deviza összegnek a szerződéskötés időpontjában rögzülni kell!!

Vagyis a Bankszövetség értelmezésével ellentétben a III.2 pontjában írt kiszámíthatóságot a III.1 pontban kifejtettek alapján úgy kell tekinteni, hogy az már a szerződéskötéskor fennáll.
(Vagyis a szerződés már egy szerződéskötéskor ismert árfolyamra hivatkozik a szerződésben megtalálható forint összeg mellett. Nem egy jövőben ismertté váló árfolyamra.)
Ekkor valóban rögzítettnek tekinthető a deviza összeg.

Mindezek fényében nem is érthető, hogy Dr. Wellmann György, hogyan érthet egyet a Bankszövetség dilettáns, Önös érdekű levelében foglaltakkal.

Ezek után felvetődik a kérdés, hogy Dr. Wellmann György alkalmas-e a történtek után a Kúria Polgári Kollégiumának vezetésére.

Budapest, 2016. május 13.

Hiteles Magyarok Fóruma

Érdekvédelmi Egyesület

A Bankszövetség levelét itt olvashatja:

http://hitelesmagyar.com/media/kunena/attachments/44/2016.El.IV.H.9.mellklet.pdf