Az adósok is lobogtathatnak egy Dr. Wellmann György által írt állásfoglalást a bíróságon

Az 1/2016-os számú PJE megszületése után végre az adósok is lobogtathatnak egy Dr. Wellmann György által írt „állásfoglalást” a bíróságokon, mely nagy hatással lehet ezentúl a „devizahiteles” perek végkimenetelére.

Sokan emlékszünk még a nagy port kavart Pfv.I.21.156/2015 számú ítéletre és az azt követő Wellmann levélre, melyet a pénzintézeteket képviselő ügyvédek lobogtattak a tárgyalásokon és amely után gyorsan megszületett a Kúria legújabb, 1/2016. számú Polgári Jogegységi határozata, mely szerint:

„A deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdés a) pontja által előírt követelménynek, ha az írásba foglalt szerződés – ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is – a kölcsön összegét forintban (lerovó pénznem) határozza meg, feltéve, hogy az így meghatározott kölcsönösszeg devizában (kirovó pénznem) kifejezett egyenértéke pontosan kiszámítható az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában a folyósításkor, az akkor irányadó árfolyam figyelembe vételével.”


A jogegységi határozat első pontja viszont egy kis pontosításra szorul, mégpedig azért, mert keveri a kirovó és a lerovó pénznemet.

Sajnálatos módon a Kúria jogegységi tanácsa a nagy sietségben elfelejtette, hogy a kirovó és a lerovó pénznem „devizafüggetlen”.

„A felek szabadok mind a kirovó, mind pedig a lerovó pénznem meghatározásában.”

(GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS A devizahitel jogi alapkérdései, Hitelintézeti szemle)


Nem attól lesz egy pénznem kirovó pénznem, mert azt külföldi devizában határozták meg, hanem attól, válik kirovó pénznemmé, hogy a szerződéskötéskor kirovó pénznemben kell határozni a tartozás összegét és ebből az összegből számolják majd ki a folyósításkor (lerováskor) teljesítendő „lerovandó” (esetünkben nyilvántartandó) összeget.

„Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.”

(6/2013 PJE)

„A pénztartozás mértékének meghatározása a kirovó összeg meghatározásával történik, az így meghatározott fizetési kötelezettséget kell a lerovó pénznemmel teljesíteni. Minden fajlagos dologszolgáltatás meghatározása két elem révén lehetséges: meg kell határozni a szolgáltatandó dolog fajtáját és mennyiségét. A kirovó összeg meghatározása tehát a kirovó pénznem és az abban kifejezett összeg meghatározása révén történik.”

(GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS A devizahitel jogi alapkérdései, Hitelintézeti szemle)


A Pfv.I.21.156/2015 számú ítélet tényállása szerint a szerződés a következőket tartalmazta:

„a kölcsön összege 6.000.000 (hat millió forint)… mely a folyósítást követően devizában kerül nyilvántartásra és elszámolásra”


Ahogy az 1/2016 PJE is megfogalmazza ebben az esetben:

„A másik szokásos meghatározási mód az, hogy a kölcsönt forintban határozzák meg, de a szerződés egyéb rendelkezéseiből következően egyértelmű, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra, nyilvántartásra és elszámolásra a szerződésben meghatározott időpontban, az ott meghatározott devizaárfolyam figyelembe vételével,”

Mit látjuk ebben az esetben a deviza összege nem lesz egyéb, mint „6.000.000 forintnak a teljesítéskor megfelelő értékű devizaösszeg”.

Itt jön a képbe a már említett Wellmann féle állásfoglalást tartalmazó levél, ami nem más, mint a Kúria honlapján is elértető:


„A Kúria Polgári Kollégiuma vezetőjének 2012. október 29-ei körlevele a kollégiumvezetők részére..”


Ebben a körlevélben, melyre egyébként Gárdos Péter is hivatkozik „A kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezményei” című cikkében, Dr. Wellmann György a 6/2013.-as számú PJE-ben megfogalmazottak összhangban foglal állást abban a kérdésben, hogy mely esetben, mely pénznemet kell „kirovó” és „lerovó” pénznemnek tekinteni:


„Ha tehát a kirovó pénznem Euro, és a lerovó pénznem forint, akkor a helyes megfogalmazás az lenne, hogy „500.000,-Euronak a kifizetéskor megfelelő értékű forint” vagy „500.000,-Euro kifizetéskori forintegyenértéke”; ha azonban a kirovó pénznem forint, és a lerovó pénznem Euro, akkor a helyes megfogalmazás „15.000.000,-forintnak a kifizetéskor megfelelő értékű Euro”, illetve „15.000.000,-forint kifizetéskori Euro-egyenértéke”.


Ezt a körlevelet, tehát ezentúl minden adós lobogtathatja a bíróságon, mert ebből az állásfoglalásból egyértelműen kiderül, hogy azokban az esetekben, amikor a szerződések forint összeget tartalmaznak, és deviza összege a folyósításkor számítható ki, a FORINT- ot kell kirovó pénznemnek tekinteni és ez a FORINT összeg fogja meghatározni az adós tartozását.

„ a tartozás tartalmát érdemben a kirovó összeg, „a pénztartozás gerince” határozza meg”

(GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS A devizahitel jogi alapkérdései, Hitelintézeti szemle)


Kizárólag azért, mert a bank a folyósítás után devizában kívánta nyilvántartani a tartozást, jogi szempontból nem teszi a devizát a „kirovó” pénznemmé, a deviza utólagos, folyósításkor történő meghatározása, azzal a következménnyel jár, hogy FORINT válik a kirovó pénznemmé!!!

 

Mint, Dr. Wellmann György körleveléből is látható, az összegszerűen meghatározottság és nem a maga a „pénz fajtája” határozza meg azt, mit értünk jogilag „kirovó” pénznem alatt.

Híreink