Már a Kúria vezetője is hazudni kényszerül a Bankszövetség levele miatt

Újabb hazugságon értük a Kúria vezetőjét, a nagy port kavart "Wellmann üggyel" kapcsolatban.

Dr. Darák Péter úr a Hiteles Mozgalomnak írt 2016. El. I. H. 543. számú levelében úgy próbálja védeni Dr. Wellmann Györgyöt, hogy a következőket állítja:

„A Bankszövetség megkeresésében jelzett azon problémát, hogy a Kúria egyik tanácsának eseti döntése esetlegesen nincs összhangban a 6/2013. PJE számú jogegységi határozattal, a bírói szervezetből (konkrétan a Szegedi Törvényszékről) korábban már jelezték kollégiumvezető úrnak.”

Szokásunkhoz híven ezt az ominózus Szegedi Törvényszéktől érkezett levelet is kikértük a Kúriától, hogy megtudjuk mi is az igazság, miért ért egyet a Szegedi Törvényszék a Bankszövetség nevetséges indokaival.

A levélből kiderül, hogy ilyenről szó sincs, Dr. Darák Péter valótlanul állítja, hogy a Szegedi Törvényszék az elhíresült ítéletet ellentétesnek tartja a 6/2013-as PJE-vel.

Maga a levél tárgya is „állásfoglalás kérés” , mely a Szegedi Törvényszéken kialakult ítélkezési gyakorlat helyességéről kéri a Kúria véleményét.

Kirajzolódik a levél alapján azonban egy olyan történet, amely első olvasatra hihetetlennek fog tűnni sokak számára. Ezen történet arról szól, hogy egyes bíróságok mennyire próbálják a bankok igényeit kiszolgálni a fogyasztókkal szemben és mennyire a szerződések érvényben tartása egyes bíróságok célja.

A levél alapján 2012-ben járunk, mikor is a Szegedi Törvényszék olyan „deviza alapúnak” nevezett kölcsönszerződésekkel találta magát szemben, amiben kizárólag forint összeg szerepelt.

A Törvényszék egy ilyen szerződésről a 7.G.40.324/2011/7 számú közbenső ítéletében kimondta, hogy az „nem jött létre”, mert a szerződésnek tartalmaznia kell a devizaösszeget, mivel az maga a kölcsön tárgya, így annak hiányában a felek között nem jött létre megállapodás a deviza összegében.

A másodfokú bíróság esetünkben a Szegedi Ítélőtábla, ezen Törvényszéki ítéletet a Gf.II.30.395/2012/5. számú ítéletében hatályon kívül helyezte. Az ítélőtábla ugyanis a szerződés érvényben tartása érdekében a deviza alapú konstrukciót úgy értelmezte, hogy az valójában egy „forintkölcsön értékállandósági kikötéssel”, így a szerződésben a forint összegnek kell szerepelnie, a deviza összeg meghatározása közömbös, mert a forintösszeg a szerződés lényeges eleme és nem a devizaösszeg.

A Törvényszék leveléből kiderül, hogy Szegeden ezután ezen Ítélőtáblai okfejtés alapján ítélkeztek a bíróságok és minden olyan szerződést érvényesnek ítéltek meg, amiben a forintösszeg volt kizárólag feltüntetve.

Érdekes megemlíteni, hogy a Szegedi Ítélőtábla ítéletéből az látszik, hogy 2012-ben még nem is ismerték a „kirovó-lerovó” pénznem fogalmát, ezen kifejezés meg sem jelenik az ítéletben.

Ezen előzmények után született meg a Szegedi törvényszék 13.P.21.348/2012/14. számú ítélete is, mely a Szegedi Ítélőtábla „iránymutatását” követve megállapította, hogy :

„a perrel érintett kölcsönszerződés a kölcsön tárgyát, valamint a törlesztő részleteket nem forintban, hanem svájci frankban határozza meg, ami nem felel meg a szerződéskötéskor hatályos Hpt. 213. § (1) bekezdésében foglaltaknak, ezáltal semmis.”

De a Törvényszéknek nem volt ezúttal sem szerencséje, mert a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.757/2013/3. számú ítéletében ezt a Törvényszéki ítéletet is hatályon kívül helyezte, azzal az indoklással, hogy:

„A fellebbezés annyiban alapos, hogy a perbeli kölcsönszerződés az elsőfokú bíróság által megjelölt okból az alábbiakban részletezettek szerint nem tekinthető érvénytelennek.

…az elsőfokú bíróság helyesen megállapította - deviza alapú kölcsönszerződés.

Téves viszont az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felek szerződése a Hpt. 213. § (1) bekezdésébe ütközik, s ez okból semmis, mivel nem tartalmazza forintban a szerződés tárgyát, azaz a kölcsön összegét és a törlesztő részleteket. A deviza alapú kölcsönszerződés esetén ugyanis - a fent részletezettek szerint - a szerződés tárgya, vagyis a hitelező által folyósítandó kölcsön összege és az adós tartozása, azaz a törlesztőrészletek összege egyaránt a kirovó pénznemben kell, hogy meghatározásra kerüljön. Ez pedig jelen esetben megtörtént: a szerződésben egyértelműen rögzítésre került, hogy a folyósítandó kölcsön összege 38 650 svájci frank, a törlesztő részeltek összege pedig a türelmi idő alatt 196,63 svájci frank, majd ezt követően 1912,93 svájci frank. „

Ahogy most sokan csak pislognak, hogy ilyen egyáltalán előfordulhat a magyar bíróságokon, úgy érezhették magukat a Szegedi Törvényszék bírái is. Joggal kérdezhette magától a Szegedi Törvényszék, hogy ez itt most a „van kalapja, nincs kalapja” szindróma?

Vajon mi okozta ezt a nagy „pálfordulást” a Szegedi Ítélőtáblán?

A válasz egyszerű a 6/2013 számú jogegységi határozat, amely kimondja, hogy:

„A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.”

Ezek után a Szegedi Törvényszék is elkezdett igazodni a 6/2013-as jogegységi határozathoz.

Ez a levélíró dr. Lakatos Péter úr ítéleteiben is visszaköszön (két találomra letöltött ítélete is szó szerint ugyanazt az indoklást tartalmazza 7.P.20.917/2013/12. , 7.P.20.243/2013/18.) :

„Semmis az a lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza a szerződés tárgyát (Hpt. 213. § (1) bekezdés a/ pontja).

A deviza alapú vagy devizában nyilvántartott kölcsönszerződések esetében a bírói gyakorlat kétféle értelmezést, minősítést alkalmaz.

Az egyik szerint az valójában forint kölcsön, értékállandósági kikötéssel, amely utóbbi a deviza/forint árfolyamának törlesztéskori állapotából ered.

A másik felfogás szerint valós deviza kölcsön nyújtás történik, azonban egyidejűleg a kölcsönvevő a hitelintézet által nyújtott devizát átváltja forintra, azaz eladja azt a hitelintézetnek, aki a folyósításkor az aktuális vételi árfolyamon számított forint ellenértéket szolgáltatja a kölcsönvevőnek. A hitel törlesztésekor ennek fordított folyamata játszódik le, miután a hitelintézet devizában tartja nyilván és valójában devizában nyújtotta a hitelt, ezért devizában kell törleszteni, azonban az adós nem rendelkezik a törlesztéshez szükséges devizával, ezért a törlesztés két műveletet és jogcselekményt tartalmaz. Az adós forintért devizát vásárol a hitelintézettől és így törleszti aktuális részletét, immár devizában.

Bármelyik szerződés minősítést fogadjuk el, az eredmény azonos: A szerződés tárgya, azaz a folyósított kölcsön összege a folyósítás időpontjában aktuális devizavételi árfolyam alapulvételével meghatározható devizában, miután a forintban meghatározott kölcsönösszeg kerül folyósításra és annak deviza ellenértékét határozza meg erre az időpillanatra a hitelintézet. A számítás módját, metódusát a szerződés, illetve az annak részét képező üzletszabályzat tartalmazza, ezért a kikötés nem ütközik jogszabályba, nem tekinthető meghatározatlannak a szerződés tárgya.

A Kúria 6/2013. PJE határozata 1. pontjában írtak szerint a perbeli szerződés, devizaszerződés, a felperes pénztartozását devizában határozták meg (kirovó pénznem), míg azt a feleknek – egyaránt – forintban (lerovó pénznem) kellett teljesíteniük.”

Igen, hihetünk a szemünknek ismét.

A bíró úr szerint a 6/2013-as PJE-ben kifejtettek vagyis, hogy:

- A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában.

- Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.

Azt jelentik, hogy:

„A szerződés tárgya, azaz a folyósított kölcsön összege a folyósítás időpontjában aktuális devizavételi árfolyam alapulvételével meghatározható devizában, miután a forintban meghatározott kölcsönösszeg kerül folyósításra és annak deviza ellenértékét határozza meg erre az időpillanatra a hitelintézet.

…nem tekinthető meghatározatlannak a szerződés tárgya."

Mindezen előzmények után 2015 decemberében találkozott a Szegedi Törvényszék a Kúria elhíresült ítéletével, ami még jobban elbizonytalanította a bíró urat.

Valóban igaz lenne-e az, hogy az eddig követett Törvényszéki ítélkezési gyakorlatukkal óriási problémák vannak?

Mi a lényeges elem a deviza alapú kölcsön konstrukcióban?

Létre nem jöttnek tekintendő-e a szerződés, ha a szerződésből nem számítható ki a pontos devizaösszeg, mert az majd csak a folyósításkor válik kiszámíthatóvá?

A meghatározott nem szinonimája a meghatározhatónak?

Emiatt fordult a Kúriához levélben és kért állásfoglalást a Szegedi Törvényszék, hogy miként kell helyesen értelmezni a továbbiakban a „deviza alapú kölcsön” definicióját, nem amiatt, amit Dr. Darák Péter úr levelében állított.

Kimondhatjuk, hogy tévedtek a Szegedi Törvényszéken, mikor ítéleteikben a devizaösszeg „folyósításkori meghatározhatóságát” a devizaösszeg „szerződéskötéskori meghatározottságának” értékelték, mert a 6/2013-as számú jogegységi határozat és az elhíresült Kúria ítéletet is azt rögzíti, hogy a devizaösszegnek a szerződéskötéskor kell kiszámíthatónak lennie és nem elég, ha majd a folyósítás napján válik kiszámíthatóvá a kölcsön devizaösszege.

A Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.757/2013/3. számú ítélet figyelembe véve, mely a 6/2013-as számú PJE után született, még akkor is egyértelmű a dolog, ha a Kúria ítéletét figyelmen kívül is hagyjuk.

„A deviza alapú kölcsönszerződés esetén a szerződés tárgya, vagyis a hitelező által folyósítandó kölcsön összege és az adós tartozása, azaz a törlesztőrészletek összege egyaránt a kirovó pénznemben kell, hogy meghatározásra kerüljön…

A szerződés tárgyát a (kölcsön összegét) a szerződéskötéskor kell meghatározni…..Deviza alapú szerződéseknél a kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből következik, hogy - attól az elméleti lehetőségtől eltekintve, amikor a szerződéskötés és a teljesítés időpontja megegyezik - a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy a kötelezett teljesítsen. A szerződéskötéskor nem ismert ugyanis a felek előtt, hogy a teljesítés időpontjában miként fog alakulni a kirovó és a lerovó pénznem egymáshoz viszonyított árfolyama, s hogy ehhez képest az átszámítás eredménye hogyan fog alakulni. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti (6/2013 Polgári jogegységi határozat 1. pont). ”

A másik kérés, amit a levél felvet, hogy Kúriai ítélet és a 2012-es Szegedi Ítélőtáblai ítélet eltérően értékeli az „értékállandósági kikötés” jogszerűségét.

Ez az ellentmondás azonban az adott esetre vetítve irreleváns, mert nem hozható összefüggésbe a 6/2013-as számú jogegységi határozattal, lévén abban nem szerepel utalás az értékállandósági kikötésre és ezen felvetés érdemben nem is befolyásolja a kölcsön tárgyának, összegének meghatározását.

Budapest, 2016. június 2.

Hiteles Magyarok Fóruma

Érdekvédelmi Egyesület

A Szegedi Törvényszék levele ezen a linken olvasható:

http://hitelesmagyar.com/media/kunena/attachments/44/2016.El.IV.H.9.05.31.Mellklet.pdf

• Előző
• Következő