Reagálás Zdeborsky György egykori bankvezető "Hazugságok és tévhitek" című írására

Február 4.-én a nepszava.hu-n megjelent írásában – az Ön szavaival élve – megpróbálta szakmai alapon csillapítani az indulatokat. Sajnos, ez nem sikerült. Átugorva az első bekezdésben elhelyezett szerencsétlen megjegyzését és a második bekezdés feleslegeges historizálását, a következő tényeket ajánljuk szíves figyelmébe:

„A devizahiteleket felvevőket láthatóan nem zavarta az árfolyamkockázat, hiszen a devizahitelek esetében a jegybank forintárfolyam erősítő kamatpolitikája révén árfolyamnyereséget realizáltak és élvezték a magas forintkamattal szemben az alacsony svájci frank kamatot is.”  - mondja Ön.

A „deviza alapúnak” elnevezett hitel nem lesz attól devizahitel, hogy Ön annak nevezi. Ráadásul nem is hitel, hanem kölcsön, nézzen utána a Ptk-ban, mi a különbség.

Sajnálatos tény és a bankok mulasztása, hogy sehol, senkinek nem hívták fel a figyelmét arra, mitől olyan stabil a forint árfolyama. Ha az ügyfél tudta volna, hogy ez a stabilitás az MNB kamatpolitikájának, sőt, árfolyamkarbantartó tevékenységének köszönhető, amely fogalmilag ideiglenes azaz véges – 2008. februárban meg is szűnt - , nem mondhatnánk most azt, hogy információs aszimmetriával kötött szerződésünk van, amely az uniós jog alapján különösen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot jelent a bankok részéről. Épp ellenkezőleg: megnyugtatták az ügyfeleket az árfolyamkockázatot illetően, azt mondták, legfeljebb 10-20 %-os ingadozás lehetséges. Nem mutatták be a hosszú távú előrejelzéseket és nem mutatták be a hosszútávra vonatkozó múltbeli adatokat sem. Ha semmi másból, abból kiderült volna, hogy Magyarország történetében 1948-tól soha nem volt olyan 20 éves időszak, ahol a svájci frank/forint árfolyama a többszörösére ne emelkedett volna, és nem volt ritka a 400-700 %-os eltérés sem.

Volt más, alacsony kamatozású deviza is a piacon, a bankok mégis a chf-et favorizálták. Vajon miért? Csak nem azért, mert a többinek nem voltak menekülő deviza státusszal járó előnyei? Elmagyarázták a bankok az ügyfeleknek, hogy mi is az a menekülő deviza?

„Az kétségtelen, hogy a devizahiteleket forintban folyósították, elvégre Magyarországon a törvényes fizetőeszköz a forint. Az is kétségtelen, hogy kamatfizetéskor és törlesztéskor az adósnak forintért kell ugyanezen oknál fogva megvásárolnia a törlesztendő devizaösszeget. De azt mondani, hogy ez törvénybe ütközne, számomra egyszerűen értelmezhetetlen. Ez hatványozottan vonatkozik arra a kitételre, prófétai megnyilatkozásra, hogy az ilyen szerződés kezdettől fogva érvénytelen, sőt nem is hitelszerződés. Hát akkor mi? A szerződés tartalmazza az adós és hitelező meghatározását, a hitel devizanemét, a kamatlábat, a törlesztési futamidőt és gyakoriságot, a fedezetet, a fizetendő jutalékot, a folyósítás és törlesztés feltételeit, tehát minden olyan kitételt, amit egy hitelszerződésnek tartalmaznia kell.”. mondja Ön.

Annak érdekében, hogy ne legyen az Ön számára „egyszerűen értelmezhetetlen” az, miért ütközik törvénybe a cselekmény, elmondjuk: Azért, mert a Ptk. és Hpt. szerinti kölcsöndefiníció elég kogens ahhoz, hogy csak azt lehessen kölcsönnek nevezni, ami az adott definíciónak megfelel. A bankok olyan terméket dobtak piacra, ami e két törvényi definíciónak nem felel meg, azaz nem kölcsönszerződést adtak el a számunkra. Hogy akkor mit? Szakmai anyagokban ezt a terméket beágyazott derivatívát tartalmazó hibrid pénzügyi terméknek nevezik. Nem kölcsön, hanem több mint kölcsön. És, mivel a kölcsöndefinícióhoz képest olyan fogalmi elem többlettel rendelkezik, amely szétfeszíti a hivatkozott definíció kereteit, nem kölcsön. Fogalmi eleme és lényege a spekuláció, ebből következően a befektetésre vonatkozó szabályok elhanyagolásával való értékesítésük jogellenes banki tevékenységet jelent.

„Manapság sokszor elhangzik, hogy a devizahiteleket nem is devizaforrásból és nem is devizában, hanem forintban folyósították. Ez szakmai nonszensz. Ami a forrásoldalt illeti, a bankoknak kihelyezéseiket (azaz hiteleiket) és forrásaikat összhangba kell hozniuk, árfolyamkockázatot csak meghatározott mértékben vállalhatnak, ezt a PSZÁF ellenőrzi. A hitelek pedig természetesen devizában lettek folyósítva, csak a nyilvántartott devizaösszeget a bank forintra váltotta és azt írták jóvá az ügyfél számláján, a hitel a bank könyveiben természetesen devizában van nyilvántartva, könyvelve. Az adósnak a nyilvántartott hitelösszeget kell törlesztenie a vele járó kamatokkal együtt, tehát esedékességkor meg kell vennie forint ellenében a devizaösszeget. Hamisak azok az állítások, miszerint az eredeti forintösszeget kell csak megfizetni. Érdekes, soha nem vetődik fel, milyen kamatláb mellett? Csak nem olcsó frank kamatot akarnak ezeknek az ötleteknek a propagálói fizettetni az általuk forintban meghatározni kívánt hitelek után? De azt gondolom, nem is vitatható, hogy a hitelek devizában állnak fenn és a kamatokat is devizában kell kalkulálni” – mondja Ön.

Éppen, hogy vitatható. Sőt! Érvénytelen szerződésnél az eredeti állapot helyreállítása körében a bank az eredeti forintösszeget követeli, mert a bíróság felhívására nem tudja bizonyítani a deviza folyószámlára utalását, azaz a „rendelkezésre bocsátást”. Ami a kamatokat illeti, ne is álmodozzon forint ügyleti kamatról. A Ptk. megnyugtatóan rendezi ezt a kérdést.

Az a kérdés, hogy ezeket a kölcsönöket miből folyósították, az ügyletkötés szempontjából teljességgel közömbös.  Nem érdekli az ügyfelet, hogy miből állítja elő a bank az olcsó kölcsönt.  Amiből akarja… Ha a kamatban megállapodnak, létrejön az ügylet.  A kölcsön forrása akkor lesz érdekes, ha a bank a kamathoz hozzá akar nyúlni. Akkor jönnek a magyarázkodások… forrásköltség emelkedett , CDS-felár és társai.  Ez az a pont, ahol a banknak bizonyítania kellene, átláthatóvá kellene tennie a kamatemelés indokát, de nem teszi.  Emeléshez van joga, jogával visszaélni viszont nincs joga. Egyébként… a „forrásköltségünk emelkedett, nőtt a CDS-felár” szöveg hogyan egyeztethető össze a Hpt. által megkövetelt lejárati összhanggal?

„A bankok nem tettek semmit az ügyfelek menekítése érdekben, de ez aligha lett volna feladatuk.” – mondja Ön.

Az igazság ezzel szemben az, hogy Ptk. alapelv az együttműködési kötelezettség, és ennek érdekében a másik fél érdekeinek a figyelemmel kísérése is. Kulturált helyeken 10 %-os árfolyamelmozdulásnál a chf elszámolású kölcsönöket euro kölcsönökké alakították.

„…érdekes módon, a felvetés csak a leértékelődés bekövetkezte után történt, addig senki nem jajveszékelt, persze a devizahitelesek nyerőben voltak, örültek.” – mondja Ön.

Mindaddig nem „jajveszékelt” senki, amíg a megvásárolt termék megfelelt annak az attribútumnak, amiért kiválasztásra került: az olcsóságnak. Mivel a terméknek nincsenek leválasztható részei, azaz egy „csomagról” beszélünk, természetes, hogy az ügyfél nem „jajveszékelt” a pl. devizában számolt kezelési költség miatt.

A „nyerőben voltak” kifejezést nem tartjuk szerencsés szóhasználatnak, tekintve az alapproblémára: nem kölcsön, hanem kölcsönnek álcázott befektetés. Legalább Ön tartsa magát a kölcsön-teóriához! A "nyerőben voltak" megállapítás  szerencsejátékok esetén szokásos kifejezés…Ez nem szerencsejáték volt, hanem csalás, mert megtévesztésen alapult. Hosszú távú szerződésekről van szó, ahol a tartam alatt csak rövid távon van ingadozás, hosszú távon csakis emelkedés lehetséges. Nyilván nem véletlenül nevezte Járai Zsigmond a lóversenyt is tisztességesebb dolognak…

„Azt mondani azonban, hogy a devizahitelek érvénytelenek vagy szándékosan okoznak károkat az ügyfélnek, olcsó populista hazugság. Ettől még persze lehet, sőt kell is keresni a hitelesek megsegítésének lehetőségét” – mondja Ön.

Nyilván elkerülte a figyelmét, hogy már több bíróság kimondta a „deviza alapú” kölcsönszerződések érvénytelenségét.  Tévedésben van. A hiteleseket nem „megsegíteni” kell, hanem a jogellenes állapotot megszüntetni. Ha ez másképp nem megy, akkor politikai nyomásra. És, ha az sincs, akkor politikai változásra.

A devizabefolyás nélküli, tehát spekulatív devizahiteleket pedig akár tekinthetjük olyan forinthitelnek is, aminél a szerződő felek egy árfolyam értékállandósági klauzulát kötnek ki, amelynek révén a nyilvántartott, még hátralékos összeg a kérdéses deviza és forint egymással szembeni árfolyama változásának mértékében” – mondja Ön.

„Devizabefolyás nélküli”? Ön így nevezi a devizaforrás nélküliséget? Ellentmond saját magának, a levél elején még voltak devizaforrások…

Súlyosabb probléma, hogy az értékállandósági klauzulával nincs tisztában.

A stabilnak nevezett devizában a szolgáltatás ellenértékét kell megfizetni. Ez azt jelenti, hogy pl. egy bérbeadásnál euróban kérhető az ellenérték. Kölcsönnél is kérhető euróban az ellenérték, sőt, a kölcsön értéke is, de ez nem azt jelenti, hogy a bank szolgáltatását euróban kelljen az ügyfélnek elismernie. A kölcsön marad az, ami: forintkölcsön. Ebből következően a tőke forintban kifejezett értéke nem nőhet.  Forint/chf a helyes elszámolás, forintbázison számolunk, mert ez volt a rendelkezésre bocsátott pénzösszeg, ennek az értékét kell megőrizni és kifizetni az értékálló devizában és kizárólag ez az elszámolás felel meg a kölcsönszerződés kritériumainak.

A megoldás rendeltetése az, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlya az ügylet tartama alatt megmaradjon. Abban az esetben, ha pont egy ilyen értékállandósági kikötés járul hozzá a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyának megbomlásához, a szerződés módosítása szükséges, ugyanis az értékállandósági kikötés diszfunkcionálissá vált.

Külön probléma, hogy bankkölcsönnél csak rendkívüli esetben van létjogosultsága egy ilyen értékállandósági kikötésnek, mert az értékállandósági kikötés fogalmilag adott: a kamat intézményében: a kamatban szerepel az infláció mértéke. Ezért csak rendkívüli, pl. hiperinflációs időszakban indokolt az előző technika alkalmazása, azaz akkor, ha az értékállandóságot a kamatokban ill. kamatokkal már nem lehet kezelni.

Budapest, 2013. január 07.

Hiteles Magyarok Fóruma

hitelesmagyar.com

• Előző
• Következő