Újra indulhatnak a bankok érdekében letiltott megállapítási perek

Tegnapi posztunkban már jeleztük, hogy a C-483/16. számú ügyben várt ítélet, bár első olvasásra sokakban visszatettszést kelthet, valójában üdvözlendő ítéletnek számít, amivel az EB helyrerakta kissé a magyarországi bankmentő törvényeket megalkotó egyéneket és a bankmentéshez asszisztáló bíróságokat.

De nézzük miről is szól ez az ítélet:

Első körben azt tisztázzuk, hogy az EB miért adott "megengedőnek", nem épp "fogyasztóbarátnak" tűnő választ az előzetes dönéshozatali eljárásban feltett kérdésekre. Ennek egyik oka a differenciálás, melyet lentebb fejtünk ki , másik oka a bank és a magyar kormány bankot támogató nyilatkozatata, mely szerint a DH. törvények által megfogalmazott többlet követelmények és szigorítások kizárólag a fogyasztók érdekében történtek, sőt a fogyasztó ebben a különleges eljárásban még további jogosultságot is szerez, hogy minden egyéb tisztességtelen feltételből eredő számára negatív következményt orvosoltathasson.

" 54 E tekintetben a Bíróság által feltett kérdésekre válaszolva az ERSTE Bank és a magyar kormány a tárgyalás során akként nyilatkozott, hogy a fogyasztónak a DH 2 törvény 37. §‑ában szabályozott különleges eljárás során nem csupán arra van lehetősége, hogy a DH 1 törvény 3. és 4. §‑a szerinti két konkrét feltételnek a pénzügyi intézmény általi alkalmazása következtében jogalap nélkül megfizetett összegek visszatérítését kérje, hanem arra is, hogy az egyéb, adott esetben tisztességtelen feltételek vele szemben történő alkalmazásából eredő következményeket orvosoltassa."

Amennyiben tehát a DH. törvények által szabályozott eljárásban a fogyasztónak minden lehetősége megvan arra, hogy bármilyen tisztességtelen feltételekből adódó bármilyen jogi következményt érvényesíthessen (A HANGSÚLY A BÁRMILYEN SZÓN VAN) , akkor a DH törvényben szabályzott "különleges eljárás" nem ellentétes a 93/13 irányelvben megfogalmazottakkal.

Erről szól a fenti bekezdés második része:

"Ha ez így van, vagy ha létezik a fogyasztó számára biztosított egyéb hatékony eljárási mód, amely lehetővé teszi az említett egyéb feltételek címén jogalap nélkül megfizetett összegek visszatérítésének követelését, amit a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia, akkor az alapeljárásban irányadókhoz hasonló eljárási szabályok nem ellentétesek a 93/13 irányelv által előírt védelem hatékonyságával. "

Ezek miatt jut az EB arra a következtetésre, hogy "ELVILEG":

"A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 7. cikkét akként kell értelmezni, hogy azzal elvileg nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az alapeljárásban irányadókhoz hasonló különleges eljárási követelményeket állapít meg az olyan fogyasztók által indított keresetek vonatkozásában, "

Ahhoz viszont, hogy a szabályozás "ELVILEG" összeegyeztethető legyen az irányelvvel minden egyéb, az ítéletben megfogalmazott kritériumnak is teljesülnie kell, továbbá a fogyasztónak ebben a "különleges eljárásban" lehetősége kell, hogy arra, hogy ugyanazon jogi és ténybeli helyztetet elérhessen, mint ami abban az esetben lenne, ha a tisztességtelen feltételeket nem váltak volna a szerződés részévé. Erről szól az EB első válaszának második része.

"az ilyen szerződésben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltételek hiányában lett volna"

Viszgáljuk most meg, hogy milyen egyéb kritériumoknak kell még teljesülniük, ahhoz, hogy a DH. törvényekben szabályzott "különleges eljárás" ne legyen ellentétes az irányellvel:

Az egyik lényeges kritériumot a 35. pontban találjuk:

35 Jóllehet a Bíróság így már több vonatkozásban, továbbá a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése szerinti követelményeket figyelembe véve meghatározta, hogy a nemzeti bíróságnak milyen módon kell biztosítania az ezen irányelv alapján a fogyasztókat megillető jogok védelmét, ez nem változtat azon, hogy az uniós jog főszabály szerint nem harmonizálja a valamely szerződési feltétel állítólag tisztességtelen jellegének vizsgálatára irányuló eljárásokat, ezért pedig az ilyen eljárások az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartoznak, azzal a feltétellel azonban, hogy ezek az eljárások nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi esetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), továbbá a Charta 47. cikke szerintinek megfelelő hatékony bírói jogvédelmet kell biztosítaniuk (lásd ebben az értelemben: 2016. április 14‑i Sales Sinués és Drame Ba ítélet, C‑381/14 és C‑385/14, EU:C:2016:252, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Tehát az EB kimondja, hogy a DH. törvények által előírt kötelezettségek nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint más hasonló jellegű jogi esetben.

Magyarra lefordítva, a fogyasztót nem lehet negatívan diszkriminálni, tehát minden olyan lehetőséget biztosítania kell a DH. törvények által szabályozott "különleges eljárásban" is, amit egyébként a jog más nem deviza alapú kölcsönnel rendelkező fogyasztónak biztosít.

39 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a fenti három feltétel nem vonatkozik a fogyasztókkal kötött olyan kölcsönszerződésekkel kapcsolatos keresetekre, amelyek nem tartalmaznak az árfolyamrésre vagy az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó feltételt. Az ilyen esetekben irányadó rendelkezések – különösen a korábbi Ptk. 239/A. §‑a, valamint a Ptk. 6:108. §‑a – nem követelik meg, hogy a felperes megjelölje a szóban forgó kölcsönszerződés részleges vagy teljes érvénytelenségéből eredően a nemzeti bíróság előtt általa érvényesíteni kívánt jogkövetkezményeket, sem pedig azt, hogy olyan elszámolás formájában számszerűsítse a követeléseit, mint amelyet a vitatott szabályok előírnak.

41 E tekintetben ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy annak eldöntése érdekében, hogy e két eljárás a jelen ítélet 35. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett hasonló helyzetekre vonatkozik‑e, kizárólag az alkalmazandó eljárási szabályokról közvetlen ismeretekkel rendelkező nemzeti bíróság feladata megvizsgálni, hogy az érintett keresetek tárgyukat, indokaikat és lényeges elemeiket tekintve hasonlóak‑e (lásd ebben az értelemben: 2015. február 12‑i Baczó és Vizsnyiczai ítélet, C‑567/13, EU:C:2015:88, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A 2013. évi V. törvény (Új Ptk.) jeleleg is biztosítja a jogot arra, hogy nemcsak a fogyasztó, de bárki megállapítási pert indíthasson egy szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt anélkül, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását is kérné a bíróságtól.

6:108. § [Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása]

(2) A fél a szerződés érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását kérné.

Ezen lehetőséget az EB ítélete alapján, többek között az"egyenértékűség elvére" tekintettel, a DH. törvények sem vonhatják el a fogyasztótól, abban az esetben, ha más hasonló esetben pl: "nem devizás" fogyasztói szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben egyébként megilleti.

Amennyiben a fogyasztó mégis kérné a bíróságtól valamilyen jogkövetkezmény alkalmazását, úgy az ítélet 35. pontja értlmében elég, ha  bizonyítja a bíróságon, hogy számára "kedvezőbb" egy olyan jogkövetkezmény alkalmazása pl: "eredeti állapot helyreállítás" , amelytől a DH. törvény elzárja, ebben az esetben a DH. törvényben előírt "követelmények" már EU irányelv ellenesnek minősülnek és nem alkalmazhatóak.

A bíróságoknak tehát minden esetben meg kell vizsgálni, hogy a DH. törvények által előírt többlet követelmények nem diszkriminálják-e negatívan a "deviza alapú kölcsönszerződést" támadó fogyasztót , mert a negatív diszkrimináció fenntartása ellentétes a 93/13 EGK irányelv elérendő céljával és a Charta 47. cikkében megfogalmazott hatékony bírói jogvédelem biztosításával.

49 Másodszor, a hatékony bírói jogvédelem elvét illetően meg kell állapítani, hogy a tagállamok azon kötelezettsége, hogy olyan eljárási szabályokat állapítsanak meg, amelyek lehetővé teszik a jogalanyok 93/13 irányelvből eredő, a tisztességtelen feltételek alkalmazásával szembeni jogai tiszteletben tartásának biztosítását, magában foglalja a Charta 47. cikkében is biztosított hatékony bírói jogvédelem követelményét. 

Összefoglalva tehát:

Megállapítható, hogy a C-483/16 ítélet differenciálja a bírósági pereket. 

Olyan perek esetében, mikor a fogyasztó a tisztességtelenül felszámolt összegeken felül további követelésekkel lép fel a bankkal szemben , egyes esetekben az EB. nem tartja irányelv ellenesnek, hogy a fogyasztó számára a DH. törvények többlet kötelezettséget állapítsanak meg pl: a "fogyasztónak meg kell jeleölnie számszerűen az általa követelt összeget".

Abban az esetben viszont, ha a DH. törvények a "devizás" fogyasztótól elvonnak bármiféle olyan jogosultságot, amit más hasonló "nem devizás" ügyben megilletné, abban az esetben az EB, már irányelv ellenesnek ítéli meg a nemzeti szabályozást. A nemzeti szabályzás tehát nem vonhatje el pl: megállapítási kereset indítási jogát,  akívánt jogkövetkezmény megválasztásának jogát , stb. 

• Előző
• Következő