C‑705/21. számú ügy avagy mi lesz veled DH törvény....

Azok akik figyelemmel kísérik a devizaalapú hitelezéssel kapcsolatos EUB ítéleteket ,régóta hangoztatják, hogy a magyar bíróságok élükön a Kúriával félre (a bankoknak kedvezően) értelmezik, elhallgatják egyes részeit az Európai Bíróság Előzetes döntéshozatali eljárásaiban meghozott ítéleteinek. 

Az egyik ilyen fő elhallgatott elem a "fogyasztó érdekének" figyelembe vétele, mely előfeltétele a szerződés érvényessé nyilvánításának. Magyarországon mind a bíróságok, mind a DH. törvényeket megalkotó jogalkotó tudatosan figyelmen kívül hagyta a "fogyasztó érdekét", mert a fogyasztók helyett , inkább a bankok érdekeit kívánták védeni. 

Sokak várták a legújabb C-705/21 számú eljárás ítéletét, hogy végre az EUB félreérthetetlenül fogalmazva véget vessen a magyar bíróságok és a jogalkotó ámokfutásának.

Nézzük sikerült-e.

A magyar bíróság azt kérdezte az EUB-tól, hogy megfelelő-e a magyar ítélkezési gyakorlat, mely alapján az érvénytelen szerződést forintszerződéssé alakítják, forint kamat szerződésbe illesztésével, mintha a felek eredetileg is ilyen szerződést kötöttek volna vagy az árfolyamváltozásból adódó extra terheket 20%-ban maximálják. Továbbá, hogy lényeges-e, hogy még "élő" vagy már megszűnt szerződésről dönt-e a bíróság.  Ezen gyakorlatok azt hivatottak biztosítani, hogy a szerződésben "tisztességtelen" keltételeket alkalmazó fél megfelelő profitja biztosítva legyen. 

Mivel a szerződések nagy százaléka, már felmondásra került mire a bíróságok elé kerül, nem meglepő , hogy a magyar kormány nem szerette volna, ha az EUB ezen esetekre is kiterjeszti az ítéletet. 

 "25. A magyar kormány azon a véleményen van, hogy e második kérdés hipotetikus, mivel olyan esetre vonatkozik, amely kívül esik az alapeljárás valós helyzetén, nevezetesen arra az esetre, amikor az érintett eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között még van létező szerződés."

Ugyanis , ha az EUB ilyen esetekben nem találja alkalmazatónak a szerződés "diszpozitív jogszabállyal" helyettesítést, lévén a fogyasztónak mindenképp "egyösszegű" fizetési kötelezettsége keletkezik/keletkezett,  akkor az már önmagában is irányelv ellenessé teszi a DH. törvényeket, lévén a fogyasztót semmilyen káros következménytől nem "óvja" a szerződés érvényessé nyilvánítása, sőt inkább sújtja azáltal, hogy végső soron a nagyobb összegű tartozás megfizetésre kötelezi.

Lássuk először, hogy megfelelőnek találta-e az EUB a Kúria és a magyar bíróságok kialakult (bankok érdekeit védő) joggyakorlatát. 

A válasz nagyon jól összefoglalható: NEM

"41.    .....a nemzeti bíróság nem orvosolhatja a szerződésnek az abban szereplő valamely kikötés tisztességtelen jellegéből eredő érvénytelenségét oly módon, hogy e szerződést érvényesnek nyilvánítja, és egyidejűleg módosítja annak pénznemét és az említett szerződésben rögzített kamatlábat, vagy maximálja e deviza árfolyamát. A bíróság ilyen beavatkozása végeredményben e kikötés tartalmának megváltoztatását jelentené, következésképpen ellentétes lenne a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlattal."

Ezen tehát nincs sok magyarázni való, az eddigi banki érdekeket védő elszámolási/ítélkezési gyakorlat a továbbiakban nem tartható fenn! 

Az EUB tehát gyorsan egyértelműen egy pontban összefoglalva félreértelmezhetetlenül (nem meglepő módon) elutasította a magyar gyakorlatot.

Mi legyen most, merre tovább, hogyan történjenek az "elszámolások"?

Az ítélet 45. pontjában erre találunk utalást az EUB részéről:

"45 .....a fogyasztó védelmének a 93/13 irányelv értelmében biztosítandó magas szintje megköveteli, hogy a nemzeti bíróság ...........belső jogának egészére figyelemmel, tegyen meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a fogyasztót meg lehessen védeni azon különösen hátrányos következményektől, amelyeket az említett kölcsönszerződés semmissé nyilvánítása vonhat maga után, különösen pedig attól, hogy a szolgáltató haladéktalanul követelhesse a kölcsön összegét a fogyasztótól (2022. március 31‑i Lombard Lízing ítélet, C‑472/20, EU:C:2022:242, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)."

Van-e lehetősége a magyar bíróságoknak ezen feltételnek megfelelni abban az esetben, ha a "diszpozitív jogszabállyal" való pótlás helyett semmissé nyilvánítják a szerződést?

A régi Pp. (1952. évi III. törvény) 217. §  és az új Pp. (2016. évi CXXX. törvény) 344. § alapján a bíróság miután megállapította a semmis szerződés esetén a fogyasztó által esetlegesen visszafizetendő összeget, "kivételes" esetben (a fogyasztó védelmének a 93/13 irányelv értelmében biztosítandó magas szintje, elég kivételes eset) részletekben történő teljesítést is elrendelhet. 

"Teljesítési határidő

217. § (1) A határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint tizenöt napos határidőt kell szabni.

(2) A bíróság tizenöt napnál rövidebb, illetőleg hosszabb teljesítési határidőt is megállapíthat, ha ez a felek méltányos érdekeinek mérlegelése alapján vagy a kötelezettség természetére való tekintettel indokoltnak mutatkozik. A teljesítési határidő megállapításánál figyelembe kell venni a feleknek a per vitelében megnyilvánult jó- vagy rosszhiszeműségét is.

(3) ^*  A bíróság a kötelezettségnek részletekben való teljesítését is elrendelheti. "

344. § [Teljesítési határidő]

(1) A bíróság a határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint tizenöt napos határidőt szab.

(2) Ha ez a felek méltányos érdekeinek mérlegelése alapján, illetve a kötelezettség természete miatt indokoltnak mutatkozik, a bíróság a határozatában tizenöt napnál rövidebb vagy hosszabb teljesítési határidőt is megszabhat, vagy elrendelheti a kötelezettségnek részletekben történő teljesítését is."

Mindezekből kitűnik, hogy a magyar bíróságoknak lehetősége lenne a szerződés "érvényessé nyilvánítása" helyett, (mely általában hátrányosabb a fogyasztóra nézve, mint az érvénytelenség) a szerződés semmisségének megállapítására és a még fennálló kötelezettség részletekben történő teljesítésének elrendelésére! 

Lássunk néhány egyéb problémát, amire már előzőekben választ adott az EUB , de ezen ítéletében újra megerősít.

Mi a helyzet a Ptk. és a DH törvények azon rendelkezéseivel, amelyek alapján a " teljesen érvénytelen szerződés"-re hivatkozás esetén csak "érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás kérhető"? 

A válasz itt is egyértelmű, bár nem újdonság csak egy régebbi ítélet megerősítése/hivatkozása: ELLENTÉTESEK az irányelvvel!

"43. ..... a nemzeti bíróságnak adott esetben helyt kell tudnia adni a kölcsönszerződés valamely, árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló kérelemnek, ha megállapítja, hogy e kikötés tisztességtelen, és hogy a szerződés az említett kikötés hiányában nem teljesíthető (lásd ebben az értelemben: 2019. március 14‑i Dunai ítélet, C‑118/17, EU:C:2019:207, 56. pont)."

Nézzük tovább mit találunk még az ítéletben, mi a helyzet a DH. törvények azon rendelkezésével, mely a szerződésekbe az MNB árfolyam alkalmazását írja elő kötelező jelleggel?

"2014. évi XXXVIII. törvény

3. § (2) Az (1) bekezdés szerinti semmis kikötés helyébe - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép."

Az EUB újra kiemeli immár sokadszor, hogy nem írható elő kötelező jelleggel (jogszabállyal) a szerződés "tisztességtelen" szerződési feltételének pótlása!

"42. Másodszor, az ítélkezési gyakorlatból mindazonáltal kitűnik, hogy amennyiben – mint a jelen ügyben is – a szóban forgó kölcsönszerződést a tisztességtelen feltétel elhagyását követően teljes egészében meg kell semmisíteni, az ilyen feltétel kivételesen törölhető és helyettesíthető a nemzeti jog valamely diszpozitív, vagy a felek egyetértése esetén alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezéssel. Ez a lehetőség azokra az esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés semmisségének megállapítása a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki, úgy, hogy ezáltal még a fogyasztó járna rosszabbul (lásd ebben az értelemben: 2022. március 31‑i Lombard Lízing ítélet, C‑472/20, EU:C:2022:242, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44.  Ennek keretében arra is rá kell mutatni, hogy amennyiben a nemzeti bíróság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés semmissé nyilvánítása folytán a jelen ítélet 42. pontjában említett ítélkezési gyakorlat értelmében a fogyasztó rosszabbul járna, az érintett tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog diszpozitív rendelkezéseivel való helyettesítése nem az egyetlen olyan következmény, amely összeegyeztethető a 93/13 irányelvvel (lásd ebben az értelemben: 2020. november 25‑i Banca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 39. és 40. pont)."

Mi legyen a továbbiakban a fent említett ( irányelv ellenes ) jogszabállyal, ami mint látjuk nem veszi figyelembe, hogy alkalmazása csak annak érdekében történhet, hogy ezzel a "fogyasztót különösen káros következményektől " óvják meg?

Amennyiben a tisztességtelen árfolyamrés miatti semmisség 2014-ben történt orvoslását összevetjük a jelen ítéletben megfogalmazott, az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő kikötés tisztességtelenségének orvoslási lehetőségével, rögtön látható, hogy a magyar bíróságok és a magyar jogalkotó nem épp fogyasztóbarát (banki érdekeket védő) megoldásáról kijelenthetjük, hogy az valójában ellentétes a irányelv 6. cikkének (1) és 7. cikkének (1) bekezdésével!

• Következő