PBT, avagy a devizaalapú hitelezési cirkusz bohóca

Sok deviza alapú hitellel rendelkező adós fordul a Pénzügyi Békéltető Testülethez, mert azt gondolja, hogy a PBT eljárás jelenleg a leggyorsabb, ingyenesen igénybe vehető út a szerződések által a banknak biztosított „teljhatalom“ törvényes keretek közé való szorításához.

Ezt próbálja elhitetni a PBT működési alapelve is:

„A PBT működése során, a törvények betartásával biztosítja, hogy döntéseit pártatlanul, befolyásolás-mentesen, csak a konkrét ügyre vonatkozó bizonyítékok mérlegelésével hozza meg.“

Ezen látszatot igyekszik erősíteni a Pénzügyi Békéltető Testület, egyes döntéseiben megfogalmazottakkal. A H-PBT-H-656/2012 számú határozatában nem kevesebbet állít magáról a PBT, minthogy a bírósággal, azonos hatáskörrel rendelkezik:

„A Hpt. 215/B. § egyenesen azt mondja ki, hogy a fogyasztó egyedi jogvitájával, kérelmével saját belátása szerint fordulhat vagy a bírósághoz, vagy a Pénzügyi Békéltető Testülethez, ezzel a rendelkezéssel a törvényi szinten deklarálja a két fórum hatásköri azonosságát a pénzügyi fogyasztó szerződésekből fakadó jogviták elbírálására.”

Ezek tudatában készültem az elmúlt héten a PBT által kiírt meghallgatásra, csekély 40 oldalas, jogi hivatkozásokkal teletűzdelt beadvánnyal, az Erste bankkal szemben kezdeményezett Pénzügyi Békéltető Testületi eljárási ügyben.

Sajnos már a meghallgatás elején rá kellett jönnöm, mert a saját bőrömön érezhettem meg, hogy mennyire igaz a PSZAF honlapján fenn lévő, PBT-ről szóló tájékoztató minden szava:

„A Pénzügyi Békéltető Testület a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által működtetett szakmailag független testület. ”

A meghallgatás során gyorsan kiderült, a Testület olyannyira „független”, hogy még a saját működési alapelveiben megfogalmazott törvényeknek való megfelelési kényszer sem befolyásolhatja döntését, ha a bankokat kell megvédeni az adósoktól.

A PBT-ben a meghallgatás során egyszer sem merült fel, hogy esetlegesen a bank bármiben is hibázhatott volna, pedig a bank képviselője észrevehetően nem állt a helyzet magaslatán válaszadáskor.(A bank ilyen mértékű felkészületlenségére a testület ki is tért határozatának ismertetése előtt). A Testület egyetlen célja volt engem, mint adóst meggyőzni arról, hogy kérjem a banktól, hogy ajánljon valamilyen lehetőséget, amivel a kialakult helyzetben csökkenthető a törlesztőrészletem.

Íme néhány sérelmezett dolog a beadványból , amelyre az esetleges jogszerűtlenségnek, még csak az árnyéka sem vetődhet a Pénzügyi Békéltető Testület szerint:

Első dolog a 2008-ban kötött „deviza elszámolású“ kölcsönömmel kapcsolatban, rögtön a kezdeti kamatot meghatározó kikötéshez kapcsolódott.

A feltétel a következő:

„A kölcsön éves kamatlába a folyósítás időpontjában, a Hirdetményben megállapított érték, melyet a Bank a szerződéskötés napjára vonatkozóan tájékoztató jelleggel közöl: a kamatláb évi 3.99%“

A bank, sablon válaszlevélben állította, hogy a kölcsönt 4.99%-os kamaton folyósította.

Nem igazán értettem az 1%-nyi eltérés okát, mert a szerződésben is szereplő alacsonyabb kamat mértéke volt az, ami miatt végül is az Erste bankra esett a választásom hitelfelvételkor.

Azt ugyanis, az igénylés és a szerződéskötés között eltelt másfél hónap alatt egyszer sem tartották fontosnak közölni, hogy az a hitelkamat ajánlat, aminek ismeretében kiválasztottam a bankot a hiteligényléskor, nem garantált a bank részéről, csupán „tájékoztató jellegű“.

Kérelmem, hogy állapítsák meg, miszerint ezen kikötés tisztességtelen, és alkalmas a fogyasztó megtévesztésére, a PBT azzal söpörte le, hogy a bank nem tudhatja előre szerződéskötéskor, hogy a folyósítás napján mekkora lesz kínált termékének kamata a Hirdetményben. Jelzem, e két időpont között 20 nap telt el.

A Testület nem zavartatva magát, figyelmen kívül hagyta a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13EGK irányelv következő pontját is:

(3) A melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű, és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők

l) előírják, hogy az áruk vagy szolgáltatások árának meghatározása a szállítás időpontjában történik, vagy engedélyezik az áru eladójának, vagy a szolgáltatás nyújtójának, hogy egyoldalúan megemelje az árakat, mindkét esetben anélkül, hogy ennek megfelelő jogot biztosítanának a fogyasztó számára a szerződés felmondására abban az esetben, ha a megemelt ár lényegesen magasabb annál, mint amiben a szerződés megkötésekor megállapodtak;

Megjegyezném, hogy ezen feltételre, mint jogi háttérre való hivatkozás megtalálható az Európai Bíróság 2012. április 26.-ai ítéletében mely az Invitel Távközlési Zrt. egyes általános szerződési feltételeinek tisztességtelenségét mondja ki.

Mindezek után már nem ért meglepetésként, mikor a következő feltétel tisztességtelenségének megállapítása sem sikerült a Testületnek, pedig annak tisztességtelenségéről a meghallgatás előtt néhány nappal született jogerős másodfokú ítélet, Kásler Árpád által az OTP ellen indított perben.

Kérésem a következő volt:

Állapítsa meg a PBT, hogy tisztességtelen, ezért semmis az a kikötés, amely feljogosította a bankot arra, hogy a fizetendő törlesztőrészletek forintösszegét - eltérően a folyósításkori vételi árfolyamtól - az általa alkalmazott deviza eladási árában határozta meg.

Ezen okból a PBT kötelezze a bankot az eladási, és a vételi árfolyam különbözetéből adódó túlfizetés, kamatokkal növelt visszafizetésére.

Indoklás:

A Szegedi Ítélőtábla jogerős ítélete kimondta, hogy tisztességtelen az az elszámolási mód, hogy a pénzintézet a kölcsön folyósításakor a vételi árfolyamon állapította meg a kölcsön összegét, de törlesztéskor eladási árfolyamon számolja ki a fizetendő HUF összeget.

Az eladási árfolyam alkalmazása a törlesztéskor azért tisztességtelen, mert a folyósításkori, és a törlesztéskori árfolyamnak egyneműnek kell lennie, ugyanakkor a perbeli esetben a bank a folyósításkori összeget, vételi árfolyamon számította. Helyes az az elsőfokú döntés, hogy a már nem érinthető folyósításkori vételi árfolyamon kell számítani visszamenőlegesen az adós törlesztését. A folyósításkori vételi árfolyam, és a törlesztéskori eladási árfolyam alkalmazása ugyanis azzal jár, hogy az adósnak - még 0 %-os ügyleti kamatot, 0 %-os kezelési költséget és változatlan devizaárfolyamot feltételezve is - eleve magasabb összeget kell visszafizetnie, mint amit valójában a banktól megkapott.

Az ítélőtábla kimondta: a kölcsönszerződés lényegével ellentétes, hogy a bank nem csak a pénz használatának ellenértékét (ügyleti kamat és költség) számolja fel, hanem a kölcsön alapgondolatával ellentétes módon a devizakereskedelmi – adásvételi ügyletek körében alkalmazható beszerzési-eladási „árrést” is.

Miután a Testület meghallgatta előadásom a sérelmezett dolgokról, kb. 1 óra alatt meghozta határozatát, melyet szóban röviden ismertetett.

Ezen határozat esetleges vitatására azonban már nincs lehetőség.
A határozat lényege, hogy a PBT megszünteti az eljárást, mert nem találta megalapozottnak a panaszaimat.

Ezután levonta a végső konklúziót: a bank mindenben a törvényeknek megfelelően járt el.

Ennél a pontnál jutottam el arra a felismerésre, hogy ismét sikerült egy olyan „intézményt“ létrehozni Magyarországon, mely nem képes betölteni azon szerepét, amiért létrejött. Az adósok megfelelő védelmét ellátni képtelen „kirakatintézménnyé“ sikerült válnia nem egészen egy év alatt.

A beadványban természetesen további sérelmezett banki magatartás, és szerződési feltétel is szerepelt, ezeket egy későbbi időpontban, a határozat kézhezvétele után szeretném közzétenni a hitelesmagyar.com-on.

Írásom hiteléül szolgáljon, hogy nevem is adom az itt leírtakhoz.

Bukovszky László

hitelesmagyar.com

• Előző
• Következő