Továbbképzés a Kúria bíráinak

A hitelesmagyar.com úgy döntött, hogy a deviza alapú hitelezés témakörében kifejtett eddigi eredménytelen, és értelmetlen tevékenységük alapján megajándékozza Önöket egy grátisz tanfolyammal on-line, annak érdekében, hogy a 2013. július 4-i ítélethirdetésük közröhejbe-közbotrányba fulladását, valamint a nép haragját sikerüljön elkerülniük. Mivel a tudást senkitől sem kívánjuk elvonni, a konferencia nyilvános.

1. rész,

amelyben tájékoztatást adunk Önöknek (is), mi a bibi a Polt Péternek és Szász Károlynak feltett kérdésekkel általában, és kiemelten az 5.b. kérdéssel.

Hát általában az, hogy ilyen kérdéseket, mint legfőbb bírói testület, nem teszünk fel.

Egyrészt azért nem, mert a jogalkalmazás nem kívánságműsor. Ebből következően irreleváns, mi a következménye egy jogszerű döntésnek. Ebből pedig az következik, hogy a banki sírás-rívásra nem kell tekintettel lenniük akkor sem, ha igaz lenne.

Másrészt pedig az, hogy 2013. évet írunk, és Magyarország az Európai Unió tagja.

Ez azt is jelenti, hogy a Kádár-korra jellemző és akkor megtanult-betanult szervilis ítélkezés, politikai elvárásoknak való megfelelés mára már nem kényszer, hanem önként vállalt hülyeség. Emlékeznek mit mondott Biszku? Azt, hogy a bírókat utasítani sem kellett, tudták, hogyan kell dönteni – mellesleg ezt mondja dr. Ravasz László is napjainkban… azóta persze el lett távolítva a bírói karból. Továbbá azt is jelenti, hogy az uniós jogot Önöknek el kellene sajátítaniuk. A „fogas kérdés” eldöntéséhez szükséges, releváns uniós joganyag ez:

„A hitel fogyasztó által viselt teljes költsége = minden költség… továbbá a hitel megállapodáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások költségei is, különösen a biztosítási díjak, amennyiben ezen felül egy szolgáltatási szerződés megkötése a hitel megszerzéséhez vagy a meghirdetett feltételek melletti megszerzéséhez kötelező”.

Összefoglalva: ha egy költség járulékos jellegű ugyan, de kötelező, akkor az a hitel költsége. Sajna nem lehet róla leválasztani, ahogy legfőbb ügyészünk és a PSZÁF elnöke szeretné. Ennyi. Érthető, ugye? Van kérdés?

Hogy az Önök számára is megvilágítsuk – elvonatkoztatva jelen perbeli eseménytől – miről is van szó, javasoljuk ezek után a Kúriánál bevezetni a következő gyakorlatot, hadd lássuk, mit szól hozzá a magyar társadalom:

Egy 80 éves néni meggyilkolásáért jogerősen életfogytiglanra ítélt fiatalkorú bűnöző szüleinek a következő levél menjen:

Tisztelt Édesanya, Édesapa!

Mivel gyermeküket Önök ismerik a legjobban, kérem, válaszoljanak az alábbi kérdésekre:

1. Van-e olyan tökös a gyerek, hogy kibírja az életfogytiglant lelki megrázkódtatás nélkül?
2. Esetleg pár év múlva szabaduljon?
3. Vagy függesszük fel a büntetését, mert mégiscsak Önökön múlt elsősorban, hogy gyermekük ide jutott?

Önök ezen kérdésekkel egyenértékű kérdéseket tettek fel Polt Péternek és Szász Károlynak! Pl:

„Nagyságrendileg milyen következménye lenne annak, ha a bíróságok a szerződések érvénytelenségét állapítanák meg oly módon, hogy

b./ a szerződésben megjelölt forintösszeget a jogerős ítélet kelte szerinti MNB hivatalos deviza árfolyamát alkalmazva rendelnék visszafizetni annak az adott devizanem szerinti hivatalos kamatával?”

A jog rendezi az érvénytelenség, semmisség kérdését az eredeti állapot visszaállításának kötelezettségével, így Önöknek már nem kell fárasztaniuk magukat különböző egyedi megoldásokkal. Az eredeti állapot azt jelenti, hogy mindenki visszakapja, amit adott, a pénz időértékének figyelembe vételével /azaz infláció/

Most már csak azt kell tudniuk, hogy mi is az eredeti állapot egy kölcsönszerződésnél. Na, mi? Ami a szerződésben szerepel, vagy amit az adós kapott? Mert a kettő nem ugyanaz.

Régen, a római jogban a kölcsönszerződés reálszerződés volt, mára úgy tanítják, konszenzuál szerződés.

Valójában egyik sem… mert milyen kötelmei vannak a feleknek? A megállapodással a hitelező köteles lesz a hitelt nyújtani, az adós viszont nem lesz köteles a hitelt elfogadni.

Ez benne van a Ptk-ban (elsős anyag): „Az adós a kölcsönösszeg átvételére nem köteles” Egy rendes konszenzuál szerződésnél mindkét felet terheli a /fő/kötelezettség, kölcsönszerződésnél azonban ez nem így van. Megállapítható tehát, hogy az adósi főkötelezettség a folyósításhoz, azaz a reálaktushoz kötődik. Azt kell visszafizetnie, amit kapott, azaz a rendelkezésre bocsátott pénzösszeget. Elég világos, ugye?

Az állítás bizonyítására nézzük, mi történik akkor, ha a megállapodás 1.000 HUF-ról szól, de csak 100 HUF folyósítás történik… és mi a helyzet akkor, ha a megállapodás 1.000 HUF-ról szól, de 10.000 HUF folyósítás történik… látható ugye, hogy nem a megállapodás szerinti összeget várhatjuk az adóstól, hanem a reáliát, a folyósított összeget kölcsön illetve jogalap nélküli gazdagodás címén.

De térjünk vissza a mába!

Mi a helyzet akkor, ha a megállapodás frankról szól, a folyósítás pedig forintban történik?

Elsődlegesen az, hogy ez a szerződés nem kölcsönszerződés.

Aki ismeri a Bszt.-t, az tudja, hogy az abban nevesített két termék van e szerződésben összegyúrva, kölcsönszerződésnek álcázva, és piacra dobra.

Azaz: Nem egy speciális kölcsönszerződés, nem egy kölcsönszerződési elemeket tartalmazó vegyes szerződés, nem egy atipikus/innominát szerződés, hanem egy befektetési szolgáltatás /saját számlás kereskedés/, ami befektetési hitel, mint kiegészítő szolgáltatás nyújtásával egészül ki, és amely egy egészen más törvény hatálya alá tartozik, mint egy kölcsön. Míg egy kölcsönszerződésnek lényege a kölcsönnyújtás, ennél a szerződésnél ez csak mellék- ill. kiegészítő kötelem, mert lényege a devizakereskedés.

Mivel témánk az eredeti állapot megállapítása, ezért ezzel a kérdéssel bővebben nem foglalkozunk, maradjunk annál a fikciónál, hogy fogyasztói kölcsönszerződésről van szó.

Ha kölcsönszerződés, akkor a kölcsönszerződés tárgyát meg kell tudni határozni. Kölcsönszerződésnél a szerződés tárgyát egy arab számmal és egy devizanem megjelöléssel fejezzük ki. Ez az az összeg, amit folyósítani kell, és nem mást.

A kölcsönszerződés tárgya fogalma nem mosható össze a kölcsönszerződés tárgyának forrásával. Ez alapvető! Aki ezt nem ismeri fel, az megbukott.

Érdektelen, hogy miből állítja elő a bank a kölcsönt, devizából vagy malmi búza, cukorrépa eladásából – ez a kérdés a kölcsönszerződés keretein kívül helyezkedik el. Pontosan úgy, ahogy a bank számára is érdektelen, hogy az adós miből fizeti vissza a kölcsönt. Ebből következően fogalmilag nincs deviza alapú kölcsön, CSAK kölcsön van. És ha csak kölcsön van, akkor fogalmilag kizárt az árrés, mint adóst terhelő követelés.

Mivel a szerződés tárgyának forrása nem tartozik a kölcsönszerződés fogalmi elemei közé /Ptk, Hpt. kogens definíciói/, ezért az eredeti állapot helyreállításának alapja minden esetben a folyósított összeg, ami HUF. Ez van.

A következő on-line konferenciánk, melyre regisztráció és személyes megjelenés nélkül Tisztelettel várjuk Önöket (is), tárgya:

2. rész. Melyben arra kívánunk rávilágítani, hogy álláspontunk szerint mi a Magyar Állam legfőbb bírói testületének állampolgárok által elvárt feladata.

Az on-line konferencia sikerén felbuzdulva üdvözli Önöket (is) a

Hiteles Magyarok Fóruma Érdekvédelmi Egyesület (ba.)

• Előző
• Következő