A C-932/19 ítélet értelmezése

  • Kategória: Hireink
  • Megjelent: 2021. szeptember 12. vasárnap, 18:39
  • Írta: Hiteles Magyarok Fóruma Egyesület
  • Találatok: 1596
  • 03 szept.

Sokak szerint a Európai Bíróság legutóbbi döntése nem hozta meg a várva várt áttörést, ezzel azonban érdemes lehet vitába szállni. Igaz, hogy egyrészt első olvasatra nem tűnik éppen "fogyasztóbarát"-nak a Bíróság válasza, másrészt kissé nehéz megérteni a Bíróság eszmefuttatását és a végkövetkeztetést, melyet elmondása szerint az eddigi ítélkezési gyakorlata alapján hozott meg, de az ítélet többszöri átolvasása és az eddig megszületett ítéletekkel való összevetése után kiderül, hogy az ítélet egészen kedvező.

Nézzük, miről is van szó pontosan.

Az EUB-nak feltett kérdés a következő:

„Ellentétes‑e [93/13] irányelv 6. cikk[ének] (1) bekezdésével a nemzeti jognak az a szabálya, [a]mely a fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmisnek nyilvánítja azt a kikötést, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön‑, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli, és e semmis kikötés helyébe a folyósítás és a törlesztés tekintetében egyaránt a [Magyar] Nemzeti Bank [által rögzített] hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezést lépteti, anélkül hogy számításba venné, hogy a fogyasztót e rendelkezés – a szerződés összes kikötésére figyelemmel – valóban különösen káros következményektől óvja‑e meg, illetve nem teszi a fogyasztó számára lehetővé arra vonatkozó szándéka kinyilvánítását sem, hogy igényt tart‑e az e jogszabály szerinti védelemre?”

A Bíróság válasza pedig:

A fogyasztókkal kötött szerződések tisztességtelen feltételeiről szóló, 1993. április 5i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a fogyasztóval kötött kölcsönszerződéseket illetően semmisnek nyilvánítja az árfolyamrésre vonatkozó, tisztességtelennek tekintett kikötést, és arra kötelezi a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságot, hogy e kikötést a nemzeti jog olyan rendelkezésével váltsa fel, amely hivatalos árfolyam alkalmazását írja elő, anélkül hogy ennek a bíróságnak lehetősége lenne helyt adni az érintett fogyasztó azon kérelmének, amely a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének megállapítására irányul, még akkor is, ha az említett bíróság úgy ítéli meg, hogy a szerződés fenntartása ellentétes lenne a fogyasztó érdekeivel, különös tekintettel az árfolyamkockázatra, amely a fogyasztót az említett szerződés egy másik kikötése értelmében továbbra is terheli, feltéve, hogy ugyanez a bíróság az önálló mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében és anélkül hogy az e fogyasztó által kifejezett szándék elsőbbséget élvezhetne e mérlegelési jogkörhöz képest, meg tudja állapítani, hogy az e nemzeti jogszabályban így előírt intézkedések megtétele valóban lehetővé teszi azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben az említett fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna.

Mit mond az EUB?

Hogy, ezt meg értsük, nézzük honnan indult és hogyan épül fel az egész ügy.

 

A Kásler ügy:

"A Kúria ítélete szerint az árfolyamrés nem tartozik a szerződés elsődleges tárgyához, ezért tisztességtelensége vizsgálható.

Az árfolyamrés tisztességtelen, mert a különnemű árfolyam alkalmazásából a pénzügyi intézménynek ellenszolgáltatással nem fedezett bevétele, a fogyasztóknak pedig költsége keletkezik.

A Kúria az MNB hivatalos devizaárfolyamával helyettesíti az érvénytelen árfolyamrést."

 

A 93/13 irányelv a főszabály szerint csupán 1 védelmet tartalmaz.

A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

 

Viszont az EUB megengedett egy “kivételt” a főszabály védelme alól a Kásler ítéletben, de csak a “fogyasztó érdekében”

A C-118/17.sz. Dunai ítélet:

54      Egyebekben pontosítani kell azt is, hogy noha a Bíróság a 2014. április 30i Kásler és Káslerné Rábai ítéletében (C26/13, EU:C:2014:282, 83. és 84. pont) elismerte, hogy a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy a szerződést érvényben tartsa, lehetősége van a tisztességtelen szerződési feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e lehetőség azon esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné (lásd ebben az értelemben: 2018. augusztus 7i Banco Santander és Escobedo Cortés ítélet, C96/16 és C94/17, EU:C:2018:643, 74. pont; 2018. szeptember 20i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C51/17, EU:C:2018:750, 61. pont).

 

A C-932/19 ítélet a 38. és 43 pontjaiban a Bíróság kifejti, hogy Dunai és egyéb (BPH) ügyekben eddig tett megállapítások vonatkoznak jelen ügyre is.

38      Márpedig a 2019. március 14i Dunai ítélet (C118/17, EU:C:2019:207) alapjául szolgáló ügyben, amely a jelen ügyhöz hasonló jogi és ténybeli háttérbe illeszkedik, a Bíróságnak már válaszolnia kellett egy hasonló kérdésre.

43      Mindezek a megfontolások teljes mértékben átültethetők az olyan jogvitára, mint amely az alapeljárásban szerepel, és relevánsak a jelen ügyben előterjesztett kérdés megválaszolása szempontjából.

 

A C-932/19 ítélet a 47-48 pontjaiban a Bíróság tárgyalja , ezen két fent említett védelem terjedelmét:

47      E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a fogyasztó hatékony védelemhez való joga magában foglalja azt a jogosultságát is, hogy lemondjon azon jogok érvényesítéséről, amelyek a 93/13 irányelv által – a tisztességtelen kikötések eladók vagy szolgáltatók általi használatával szemben – a fogyasztók javára bevezetett védelmi rendszerből erednek. Ily módon a nemzeti bíróság feladata tehát, hogy adott esetben figyelembe vegye a fogyasztó által kifejezett szándékot, amikor a tisztességtelen kikötés kötelező ereje hiányának tudatában ez utóbbi mégis kijelenti, hogy tiltakozik ennek mellőzése ellen, ezáltal szabad és tájékozott hozzájárulását adja a kérdéses kikötéshez (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3i Dziubak ítélet, C260/18, EU:C:2019:819, 53. és 54. pont; 2021. április 29i Bank BPH ítélet, C19/20, EU:C:2021:341, 46. és 47. pont; 2021. június 1jei Banco Santander végzés, C268/19, nem tették közzé, EU:C:2021:423, 30. és 31. pont).

48      Ezenkívül a Bíróság analóg módon úgy ítélte meg, hogy amennyiben a tisztességtelen kikötésekkel szembeni védelem említett rendszere nem alkalmazható olyan esetben, ha a fogyasztó tiltakozik ellene, a fogyasztónak ahhoz még inkább joga van, hogy tiltakozzon az ugyanezen rendszer alapján a szerződés egészének érvénytelenné nyilvánítása által okozott káros következményekkel szembeni védelem ellen, amennyiben e védelemre nem kíván hivatkozni a 2014. április 30i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben (C26/13, EU:C:2014:282) említett körülmények között, mégpedig abban az esetben, ha a tisztességtelen kikötés elhagyása a bíróságot arra kötelezné, hogy e szerződést egészében érvénytelenítse, ezzel pedig a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki, és ily módon a fogyasztót büntetné (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3i Dziubak ítélet, C260/18, EU:C:2019:819, 46–48., 55. és 56. pont).

A Bíróság a fentebb idézett pontokban olyan mértékű önrendelkezési jogot adott a fogyasztóknak, melyről eddig csak "álmodhattunk". A Bíróság kifejti, hogy a fogyasztónak joga van tiltakozni , mind az irányelv által főszabálykéntbiztosított védelem vagyis a “tisztességtelen feltétel” elhagyása ellen, mind a “káros következményekkel szembeni” védelem vagyis a kivételesen a fogyasztó érdekében megengedett diszpozitiv szabállyal való pótlás ellen. Utóbbi ellen még inkább.

Amennyiben a fogyasztó tiltakozik a “káros következmények elleni” védelem alkalmazásától, úgy nem mond le az irányelv védelméről is, hanem valójában az irányelv főszabály szerinti védelmét választja, a kivételes védelem helyett.

Ezután a Bíróság a 49. pontban egy kiegészítetlen szerződés vizsgálatának szempontjait kezdi vizsgálni , azokat a szempontokat amelyeket a nemzeti bíróságnak figyelembe kell venni, annak megítélésekor, hogy egy szerződés “teljesíthető-e” a tisztességtelen kikötések nélkül. 

49      Ugyanakkor, ami azon szempontokat illeti, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy valamely szerződés teljesíthetőe a tisztességtelen kikötések nélkül, továbbá az uniós jog által kijelölt azon korlátokat illetően, amelyeket a tagállamok e tekintetben kötelesek tiszteletben tartani, a Bíróság pontosította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy az említett értékelés során az eljáró bíróság kizárólag arra támaszkodhat, hogy a szóban forgó szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása a fogyasztó számára esetleg kedvező. Egy konkrét helyzetben főszabály szerint a nemzeti jog által előírt szempontokra tekintettel kell megvizsgálni azon szerződés fennmaradásának lehetőségét, amelynek egyes kikötéseit semmisnek nyilvánították, és a Bíróság által alkalmazott objektív megközelítésnek megfelelően nem megengedhető, hogy a szerződő felek valamelyikének helyzetét a nemzeti jogban a szerződés jövője szabályozásában meghatározó szempontnak tekintsék (lásd ebben az értelemben: 2012. március 15i Pereničová és Perenič ítélet, C453/10, EU:C:2012:144, 32. és 33. pont; 2019. október 3i Dziubak ítélet, C260/18, EU:C:2019:819, 40. és 41. pont; 2021. április 29i Bank BPH ítélet, C19/20, EU:C:2021:341, 56., 83. és 90. pont).

 

Vagyis amikor adott egy szerződés, amit nem egészített ki a bíróság, csak elhagyta a “tisztességtelen feltételeket” és a bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy szerződés teljesíthetőe a tisztességtelen kikötések nélkül, akkor az EUB iránymutatása szerint a nemzeti bíróság nem veheti figyelembe a fogyasztó akaratát.

Magyarul, nem lehet egy szerződést amelyből elhagyták a “tisztességtelen feltételeket” (de ennek ellenére is teljesíthető marad), csak azért teljesen érvénytelennek nyilvánítani, mert ez a fogyasztó számara kedvezőbb lenne.

Majd azt is kifejti a bíróság az 50. pontban, hogy ha viszont a szerződés kiegészítésre kerülne, ahogy a nemzeti jogszabályok előírják , (mert ez a fogyasztó érdekében történne és a fogyasztó sem tiltakozott a kiegészítés ellen) akkor annak megítélésekor, sem vehető figyelembe a fogyasztó akarata, hogy a “diszpozitív szabállyal való helyettesítés” valóban “lehetővé teszie azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna”, a kiegészítéssel lehetséges-e.

50      Így az érintett fogyasztó által kifejezett szándék nem élvezhet elsőbbséget az eljáró bíróság önálló jogkörébe tartozó azon kérdés megítélésénél, hogy a releváns nemzeti jogszabályban előírt intézkedések megtétele lehetővé teszie azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna.

 

A fenti levezetésből látszik, hogy jelen formájában ,a DH. törvény már önmagában azért irányelv ellenessé vált/válik, mert a “kogens” módon előírt “diszpozitiv szabállyal” való pótlás, a “fogyasztó érdekének ” vizsgálata nélkül nem is lenne lehetséges. Az ilyen megközelítés ellentétben áll az EUB Kásler ítéletben “létrehozott”,  kizárólag a “fogyasztó érdekében” biztosított ”diszpozitiv szabállyal” való pótlás lehetőségének céljával.

“a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy a szerződést érvényben tartsa, lehetősége van a tisztességtelen szerződési feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e lehetőség azon esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné” 

 

Nézzük kicsit a diszpozitív szabállyal való pótlás második feltételét. A második feltétel nem más, mint , hogy a pótlás lehetővé teszi azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben a fogyasztó az tisztességtelen kikötés hiányában lenne, többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot.

Számszerűsítve ez egyszerűen eldönthető:

Az árfolyamrés tisztességtelen, mert a különnemű árfolyam alkalmazásából a pénzügyi intézménynek ellenszolgáltatással nem fedezett bevétele, a fogyasztóknak pedig költsége keletkezik.

OTP bank 2008. szept. 1

Deviza vételi: 146,53 HUF

Deviza eladási: 148,01 HUF

MNB közép árfolyam: 147,82 HUF

 

Tisztességtelen törlesztőrészlet 100 CHF esetén: 100x148,01=14,801 HUF

Tisztességtelen rész a teljes árfolyamrés vagyis az eladási és vételi árfolyam különbsége: 148,01-146,53= 1,48 HUF

Tisztességes törlesztőrészlet 100 CHF esetén: (100x148,01)-(100x1,48)=14,801-148=14,653 HUF (vételi árfolyamon való számolás)

 

Az MNB árfolyam , mint diszpozitiv szabály alkalmazása a DH tv-ben előírtak szerint.

Tisztességes törlesztőrészlet 100 CHF esetén MNB árfolyammal számolva: 100x147,82=14,782 HUF

 

14,653 HUF nem egyenlő 14,782 HUF-al, tehát a diszpozitiv szabállyal való pótlás nem biztosítja azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben a fogyasztó az tisztességtelen kikötés hiányában lenne, többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot.

Ugyanis a bank a teljes árfolyamrés összegéhez tisztességtelenül jutott, de a diszpozitiv szabállyal való pótlás ennek csak egy részét nyilvánítja tisztességtelenné (esetünkben, nem a vételi és eladási árfolyam közötti teljes összeget, hanem csak az MNB árfolyam és az eladási árfolyam közötti összeget ) és teszi ezáltal visszakövetelhetővé.

A fogyasztó a “diszpozitiv szabállyal” való kiegészítés esetén magasabb árfolyamon való törlesztésre kötelezhető, mint a tisztességtelen feltétel elhagyásával és a teljes árfolyamrés összegének a törlesztési árfolyamból való levonásával.

 Tehát a Kuria által talált “diszpozitiv szabály” és az azzal való pótlás, amit a DH. törvény kogensen előír, nem felel meg az EUB minden ítéletében és a C-932/19 rendelkező részében is megjelenő alkalmazhatósági korlátnak. Ezért, ha a többi egyéb alkalmazhatósági feltételt figyelmen kívül hagyjuk is, akkor sem alkalmazható a az MNB árfolyammal való kiegészítés.

 

Vagyis kijelenthető, hogy bárhogyan is értelmezik és magyarázzák egyesek az ítéletet, a rendelkező részből kitűnik, ha a nemzeti bíróság nem veszi figyelembe a fogyasztó akaratát, az már önmagában is irányelvellenessé teszi a DH. tv-t , mert a rendelkező rész második felében szereplő feltételt a helyettesítés a számszaki levezetésben is egyértelműen látható, hogy nem teljesítheti, ugyanis az új feltétel alkalmazása nem teszi lehetővé azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben az említett fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna”.

Hiteles Magyarok Fóruma

 

Híreink