Tisztelt Dr. Trócsányi László Igazságügyi Miniszter Úr!
Engedje meg számomra, hogy nyílt levél formájában a deviza alapú hitelezés kérdésének tárgyában a következő kérést intézzem önhöz, mint magyar állampolgár:
Hogyan egyezteti Ön össze az Ön miniszterségét megelőzően létező jogalkotói akaratot a 6/2013. PJE megállapításai szerinti „kirovó-lerovó” elmélettel a következők szerint:
Mennyire helytálló jogász szemmel a következő okfejtés a „deviza alapú” kölcsönszerződések esetén:
Alapvető jogelv: A bíróságok nem értelmezhetik a jogot a törvényhozó akaratával szemben.
A kölcsöntőke fogalmi meghatározásában a contactus mohatrae különös esetét ide nem számítva, mind a jogalkotó, mind az alkalmazott jog, mind a közfelfogás a kölcsöntőke tekintetében egyező, a tulajdonba adott dolog. Pénzkölcsön esetén a ténylegesen tulajdonba adott pénzösszeg az, amit a pénzkölcsön szolgáltatás elsődleges tárgyának tekinthetünk.
A törvényhozó 2012-ben ezt így fogalmazta meg: „A Javaslat éppen ezért nem tér el attól az elvtől, hogy kölcsönszerződés tárgya nem csak pénz, hanem más helyettesíthető dolog (ideértve az értékpapírokat) is lehet, azaz, minden olyan dolog, amely esetében az adósnak lehetősége van arra, hogy „ugyanabból ugyanannyit” teljesítsen. Minthogy helyettesíthető dolgokról van szó, a hitelező ilyen esetben jellemzően a dolog tulajdonba adásával teljesíti kötelezettségét.” [T/7971. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről 639. oldal 8. pont]
Ez a kérdés már az új Ptk. kodifikációs folyamatának elindulásakor felmerült: „A Ptk. szabályozza a kölcsönszerződést. A kölcsön meghatározásánál legyen egyértelmű, hogy annak tárgya pénz vagy más helyettesíthető dolog, és, hogy a kölcsön tárgya az adós tulajdonába kerül.”, „A kölcsönnek két alapvető jogi sajátossága van: tárgya helyettesíthető dolog, és ebből következően az adós a kölcsön tárgyán tulajdonjogot szerez.” [Polgári Jogi Kodifikáció VI. évfolyam 5-6. szám 8.oldal 2. bekezdés Kiadja a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 1137 Budapest, Radnóti M. u. 2.http://ptk2012.hu/wp-content/uploads/2012/11/2004-5-6_osszevont.pdf]
A Complex CD Jogtár Ptk. nagykommentár erről a következőképpen ír: „A hitelező akkor, amikor akölcsönösszeget az adós rendelkezésére bocsátja, azt egyben az adós tulajdonába is adja (119. §). Ez teszi lehetővé, hogy az adós a megkapott pénzt (vagy más helyettesíthető dolgot) a saját céljaira felhasználja.”.
Ez a jogi megítélés a kölcsön tárgyának megítélésében visszamenőlegesen a Iustititiánusi kodifikációig egységes és egyértelmű.
Alapvető jogkérdés az, hogy ezekben a szerződésekben milyen kölcsönösszeg tulajdonba adására vállalt a hitelező kötelezettséget. Amennyiben a szerződés kizárta a kölcsönösszeg devizában történő tulajdonba adási kötelezettségét a hitelezőnek, a szerződés nem tekinthető „deviza, vagy deviza alapú” kölcsönszerződésnek.
Fentiek alapján a kölcsön összegének a leendő adós tulajdonába adásának kötelezettsége nem pénztartozás, hanem szerződés alapján teljesítendő szolgáltatási kötelezettség.
A kölcsöntőke tulajdonba adásának a kölcsönszerződés szerinti követelménye nem keletkeztet pénztartozást, különös tekintettel arra, hogy a kölcsönadó a szolgáltatását megtagadhatja, ha a szerződés megkötését követően, de a szolgáltatás teljesítése előtt a leendő adós hitelképtelenné válik. (rPtk. 524. §)
A törvényhozó az új Ptk. benyújtásának az időpontjában is így gondolkozott, mikor is úgy fogalmazott, hogy a pénzkölcsönnel kapcsolatosan a pénztartozás szabályai kizárólag annyiban irányadóak, hogy a teljesítés helye és a teljesítés időpontja az, ami a pénzkölcsönnel kapcsolatosan értelmezhető a pénztartozás jogi megítélésével kapcsolatban (Analóg a pénzletét megítélésével), de nem pénztartozás a kölcsön tárgyának tulajdonba adásának kötelme.
Megjegyzés: De szép is lenne, ha az „adós” is megtagadhatná a teljesítést akkor, ha a kölcsönt nyújtó pénzügyi vállalkozással szembeni bizalma megrendül.
Ez megint egybeesik a köztudatban lévő kölcsön fogalmával és a Iustitianus-i kodifikációig visszamenőleges jogi megítéléssel.
Különös kérdés az, hogy ma mennyiben lenne alkalmazható ezen megállapítások mellett a hiperinflációs körülmények között keletkezett Grossmidth és Szladits féle jogi elmélkedések elfogadása (amit a korabeli jogalkalmazás sem fogadott el) ma? (6/2013 PJE kirovó-lerovó elmélet) a fentiek tekintetében.
Az ominózus Wellmann levél napvilágra kerülése óta nem lehet kétségünk afelől, hogy az 1/2016 PJE a bankszövetség megrendelésére készült, így nem az adósok érdekeit próbálja védeni.
Ennek ellenére a Kúria mégis sok adóson segített vele, igaz akaratán kívül, a PJE ugyanis az közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződések nagy részében lehetetlenné tette a közjegyző általi közvetlen végrehajtást.
Igaz nem ez volt a Kúria szándéka, de a PJE indoklásának III.3 pontja nem hagy kétséget afelől, hogy egyes közjegyzői okiratba foglat kölcsönszerződések nem felelnek meg a Vht. 23/C §-ban előírt követelményeknek.
A Vht 23/C § ugyanis csak a következő esetben engedi a közokirat végrehajtási záradékkal való ellátását:
"23/C. § (1)74 Az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza
a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
b) a jogosult és a kötelezett nevét,
c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
d) a teljesítés módját és határidejét."
Esetünkben a c) pontnak van jelentősége, mert azt írja elő, hogy az okiratnak tartalmaznia kell a kötelezettség tárgyát, összegét és jogcímét vagyis esetünkben a "kölcsönösszegét".
Az 1/2016 PJE viszont a következő megállapítást teszi:
"A jelen jogegységi határozat indokolásának III/1. a) pontjában a 6/2013. PJE határozatban foglaltakra utalással ismertetett deviza alapú kölcsönszerződési konstrukcióból adódik, hogy ha a felek a III/2. pont szerinti szerződésükben a kölcsön összegének kiszámításához a szerződéskötés napjától eltérő napon (tipikusan a folyósítás napján vagy az azt megelőző napon) irányadó átszámítási árfolyam alkalmazását írták elő, akkor a kölcsön összegét a szerződésben csak az egyik pénznemben (vagy devizában vagy forintban) tudták rögzíteni.
A kölcsönösszeg a szerződéskötés napján a másik pénznemben ilyen feltételek mellett nem határozható meg, hiszen a szerződéskötést követően irányadó, jövőben határozottá váló átszámítási árfolyamot a szerződéskötéskor egyik fél sem ismeri, a kölcsönösszeg azonban az adott átszámítási referencia időpont bekövetkezésekor objektíve ismertté, egyben kiszámíthatóvá és ellenőrizhetővé válik."
Mindezek tudatában nem nehéz belátni, hogy amennyiben a kölcsön összegének, azt az összeget (esetünkben a devizát) tekinti a bíróság, amely egyes szerződések esetében, a Kúria 1/2016 PJE-ben tett megállapítása szerint a "szerződéskötés napján még nem határozható meg", abban az esetben az okiratba foglalt szerződést nem lehet végrehajtási záradékkal ellátni, mivel nem felel meg a Vht. 23/C § c) pontjának, lévén nem tartalmazza a "kötelezettség tárgyát, összegét".
Az 1/2016-os számú PJE megszületése után végre az adósok is lobogtathatnak egy Dr. Wellmann György által írt „állásfoglalást” a bíróságokon, mely nagy hatással lehet ezentúl a „devizahiteles” perek végkimenetelére.
Sokan emlékszünk még a nagy port kavart Pfv.I.21.156/2015 számú ítéletre és az azt követő Wellmann levélre, melyet a pénzintézeteket képviselő ügyvédek lobogtattak a tárgyalásokon és amely után gyorsan megszületett a Kúria legújabb, 1/2016. számú Polgári Jogegységi határozata, mely szerint:
„A deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdés a) pontja által előírt követelménynek, ha az írásba foglalt szerződés – ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is – a kölcsön összegét forintban (lerovó pénznem) határozza meg, feltéve, hogy az így meghatározott kölcsönösszeg devizában (kirovó pénznem) kifejezett egyenértéke pontosan kiszámítható az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában a folyósításkor, az akkor irányadó árfolyam figyelembe vételével.”
A jogegységi határozat első pontja viszont egy kis pontosításra szorul, mégpedig azért, mert keveri a kirovó és a lerovó pénznemet.
Sajnálatos módon a Kúria jogegységi tanácsa a nagy sietségben elfelejtette, hogy a kirovó és a lerovó pénznem „devizafüggetlen”.
„A felek szabadok mind a kirovó, mind pedig a lerovó pénznem meghatározásában.”
(GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS A devizahitel jogi alapkérdései, Hitelintézeti szemle)
Nem attól lesz egy pénznem kirovó pénznem, mert azt külföldi devizában határozták meg, hanem attól, válik kirovó pénznemmé, hogy a szerződéskötéskor kirovó pénznemben kell határozni a tartozás összegét és ebből az összegből számolják majd ki a folyósításkor (lerováskor) teljesítendő „lerovandó” (esetünkben nyilvántartandó) összeget.
„Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.”
(6/2013 PJE)
„A pénztartozás mértékének meghatározása a kirovó összeg meghatározásával történik, az így meghatározott fizetési kötelezettséget kell a lerovó pénznemmel teljesíteni. Minden fajlagos dologszolgáltatás meghatározása két elem révén lehetséges: meg kell határozni a szolgáltatandó dolog fajtáját és mennyiségét. A kirovó összeg meghatározása tehát a kirovó pénznem és az abban kifejezett összeg meghatározása révén történik.”
(GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS A devizahitel jogi alapkérdései, Hitelintézeti szemle)
A Pfv.I.21.156/2015 számú ítélet tényállása szerint a szerződés a következőket tartalmazta:
„a kölcsön összege 6.000.000 (hat millió forint)… mely a folyósítást követően devizában kerül nyilvántartásra és elszámolásra”
Ahogy az 1/2016 PJE is megfogalmazza ebben az esetben:
„A másik szokásos meghatározási mód az, hogy a kölcsönt forintban határozzák meg, de a szerződés egyéb rendelkezéseiből következően egyértelmű, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra, nyilvántartásra és elszámolásra a szerződésben meghatározott időpontban, az ott meghatározott devizaárfolyam figyelembe vételével,”
Mit látjuk ebben az esetben a deviza összege nem lesz egyéb, mint „6.000.000 forintnak a teljesítéskor megfelelő értékű devizaösszeg”.
Itt jön a képbe a már említett Wellmann féle állásfoglalást tartalmazó levél, ami nem más, mint a Kúria honlapján is elértető:
Ebben a körlevélben, melyre egyébként Gárdos Péter is hivatkozik „A kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezményei” című cikkében, Dr. Wellmann György a 6/2013.-as számú PJE-ben megfogalmazottak összhangban foglal állást abban a kérdésben, hogy mely esetben, mely pénznemet kell „kirovó” és „lerovó” pénznemnek tekinteni:
„Ha tehát a kirovó pénznem Euro, és a lerovó pénznem forint, akkor a helyes megfogalmazás az lenne, hogy „500.000,-Euronak a kifizetéskor megfelelő értékű forint” vagy „500.000,-Euro kifizetéskori forintegyenértéke”; ha azonban a kirovó pénznem forint, és a lerovó pénznem Euro, akkor a helyes megfogalmazás „15.000.000,-forintnak a kifizetéskor megfelelő értékű Euro”, illetve „15.000.000,-forint kifizetéskori Euro-egyenértéke”.
Ezt a körlevelet, tehát ezentúl minden adós lobogtathatja a bíróságon, mert ebből az állásfoglalásból egyértelműen kiderül, hogy azokban az esetekben, amikor a szerződések forint összeget tartalmaznak, és deviza összege a folyósításkor számítható ki, a FORINT- ot kell kirovó pénznemnek tekinteni és ez a FORINT összeg fogja meghatározni az adós tartozását.
„ a tartozás tartalmát érdemben a kirovó összeg, „a pénztartozás gerince” határozza meg”
(GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS A devizahitel jogi alapkérdései, Hitelintézeti szemle)
Kizárólag azért, mert a bank a folyósítás után devizában kívánta nyilvántartani a tartozást, jogi szempontból nem teszi a devizát a „kirovó” pénznemmé, a deviza utólagos, folyósításkor történő meghatározása, azzal a következménnyel jár, hogy FORINT válik a kirovó pénznemmé!!!
Mint, Dr. Wellmann György körleveléből is látható, az összegszerűen meghatározottság és nem a maga a „pénz fajtája” határozza meg azt, mit értünk jogilag „kirovó” pénznem alatt.
2016. július 01. napjától a jelenleg regisztráció után ingyenesen használható Fórum, tagok részére fenntartott fejezetei csak és kizárólag a tagdíjat, vagy a tagdíjnak megfelelő adományt befizető tagok/pártolók használhatják.
A közérdekű tevékenységünk és a segítség nyújtásunk ellátásához anyagi forrásokra is szükség van és az elmúlt évek tapasztalata, a tények alapján a fizető, támogató tagok befizetései jelenleg korlátozzák az egyre növekvő segítségnyújtási igény vállalását egyesületünk részéről.
A tevékenység további növelésének az anyagi forrásai megteremtéséig ahonlapon fellelhető tagi fórum az ismertetett változásokkal tud működni rentábilisan.
A nyílt fórum továbbra is olvasható, használható! A www.hitelesmagyar.hu oldalon tagdíj megfizetése nélkül olvashatóak cikkeink és anyagain, melyeket a „devizanyilvántartású”-nak csúfolt, kölcsönöknek álcázott szerződésekkel kapcsolatosan kidolgoztunk.
A tagi fórum évi 12.000,- Ft tagdíj, vagy az éves tagdíjnak megfelelő összegű adomány az egyesület bankszámlájára történő utalásával a jövőben is elérhető.
A Fórumhoz való hozzáférést a tagdíj elutalása után a pártolói tagnyilatkozat kitöltésével és aEz az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. való eljuttatása után az egyesületünk által adott bejelentkezési kóddal teheti meg.
A Hiteles Magyarok Fóruma Érdekvédelmi Egyesület bankszámlaszáma:
OTP Bank Nyrt
11707000-20489836-00000000
Minden egyéb, kisösszegű támogatásnak is nagyon örülünk!
Újabb hazugságon értük a Kúria vezetőjét, a nagy port kavart "Wellmann üggyel" kapcsolatban.
Dr. Darák Péter úr a Hiteles Mozgalomnak írt 2016. El. I. H. 543. számú levelében úgy próbálja védeni Dr. Wellmann Györgyöt, hogy a következőket állítja:
„A Bankszövetség megkeresésében jelzett azon problémát, hogy a Kúria egyik tanácsának eseti döntése esetlegesen nincs összhangban a 6/2013. PJE számú jogegységi határozattal, a bírói szervezetből (konkrétan a Szegedi Törvényszékről) korábban már jelezték kollégiumvezető úrnak.”
Szokásunkhoz híven ezt az ominózus Szegedi Törvényszéktől érkezett levelet is kikértük a Kúriától, hogy megtudjuk mi is az igazság, miért ért egyet a Szegedi Törvényszék a Bankszövetség nevetséges indokaival.
A levélből kiderül, hogy ilyenről szó sincs, Dr. Darák Péter valótlanul állítja, hogy a Szegedi Törvényszék az elhíresült ítéletet ellentétesnek tartja a 6/2013-as PJE-vel.
Maga a levél tárgya is „állásfoglalás kérés” , mely a Szegedi Törvényszéken kialakult ítélkezési gyakorlat helyességéről kéri a Kúria véleményét.
Kirajzolódik a levél alapján azonban egy olyan történet, amely első olvasatra hihetetlennek fog tűnni sokak számára. Ezen történet arról szól, hogy egyes bíróságok mennyire próbálják a bankok igényeit kiszolgálni a fogyasztókkal szemben és mennyire a szerződések érvényben tartása egyes bíróságok célja.
A levél alapján 2012-ben járunk, mikor is a Szegedi Törvényszék olyan „deviza alapúnak” nevezett kölcsönszerződésekkel találta magát szemben, amiben kizárólag forint összeg szerepelt.
A Törvényszék egy ilyen szerződésről a 7.G.40.324/2011/7 számú közbenső ítéletében kimondta, hogy az „nem jött létre”, mert a szerződésnek tartalmaznia kell a devizaösszeget, mivel az maga a kölcsön tárgya, így annak hiányában a felek között nem jött létre megállapodás a deviza összegében.
A másodfokú bíróság esetünkben a Szegedi Ítélőtábla, ezen Törvényszéki ítéletet a Gf.II.30.395/2012/5. számú ítéletében hatályon kívül helyezte. Az ítélőtábla ugyanis a szerződés érvényben tartása érdekében a deviza alapú konstrukciót úgy értelmezte, hogy az valójában egy „forintkölcsön értékállandósági kikötéssel”, így a szerződésben a forint összegnek kell szerepelnie, a deviza összeg meghatározása közömbös, mert a forintösszeg a szerződés lényeges eleme és nem a devizaösszeg.
A Törvényszék leveléből kiderül, hogy Szegeden ezután ezen Ítélőtáblai okfejtés alapján ítélkeztek a bíróságok és minden olyan szerződést érvényesnek ítéltek meg, amiben a forintösszeg volt kizárólag feltüntetve.
Érdekes megemlíteni, hogy a Szegedi Ítélőtábla ítéletéből az látszik, hogy 2012-ben még nem is ismerték a „kirovó-lerovó” pénznem fogalmát, ezen kifejezés meg sem jelenik az ítéletben.
Ezen előzmények után született meg a Szegedi törvényszék 13.P.21.348/2012/14. számú ítélete is, mely a Szegedi Ítélőtábla „iránymutatását” követve megállapította, hogy :
„a perrel érintett kölcsönszerződés a kölcsön tárgyát, valamint a törlesztő részleteket nem forintban, hanem svájci frankban határozza meg, ami nem felel meg a szerződéskötéskor hatályos Hpt. 213. § (1) bekezdésében foglaltaknak, ezáltal semmis.”
De a Törvényszéknek nem volt ezúttal sem szerencséje, mert a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.757/2013/3. számú ítéletében ezt a Törvényszéki ítéletet is hatályon kívül helyezte, azzal az indoklással, hogy:
„A fellebbezés annyiban alapos, hogy a perbeli kölcsönszerződés az elsőfokú bíróság által megjelölt okból az alábbiakban részletezettek szerint nem tekinthető érvénytelennek.
…az elsőfokú bíróság helyesen megállapította - deviza alapú kölcsönszerződés.
Téves viszont az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felek szerződése a Hpt. 213. § (1) bekezdésébe ütközik, s ez okból semmis, mivel nem tartalmazza forintban a szerződés tárgyát, azaz a kölcsön összegét és a törlesztő részleteket. A deviza alapú kölcsönszerződés esetén ugyanis - a fent részletezettek szerint - a szerződés tárgya, vagyis a hitelező által folyósítandó kölcsön összege és az adós tartozása, azaz a törlesztőrészletek összege egyaránt a kirovó pénznemben kell, hogy meghatározásra kerüljön. Ez pedig jelen esetben megtörtént: a szerződésben egyértelműen rögzítésre került, hogy a folyósítandó kölcsön összege 38 650 svájci frank, a törlesztő részeltek összege pedig a türelmi idő alatt 196,63 svájci frank, majd ezt követően 1912,93 svájci frank. „
Ahogy most sokan csak pislognak, hogy ilyen egyáltalán előfordulhat a magyar bíróságokon, úgy érezhették magukat a Szegedi Törvényszék bírái is. Joggal kérdezhette magától a Szegedi Törvényszék, hogy ez itt most a „van kalapja, nincs kalapja” szindróma?
Vajon mi okozta ezt a nagy „pálfordulást” a Szegedi Ítélőtáblán?
A válasz egyszerű a 6/2013 számú jogegységi határozat, amely kimondja, hogy:
„A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön.Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.”
Ezek után a Szegedi Törvényszék is elkezdett igazodni a 6/2013-as jogegységi határozathoz.
Ez a levélíró dr. Lakatos Péter úr ítéleteiben is visszaköszön (két találomra letöltött ítélete is szó szerint ugyanazt az indoklást tartalmazza 7.P.20.917/2013/12. , 7.P.20.243/2013/18.) :
„Semmis az a lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza a szerződés tárgyát (Hpt. 213. § (1) bekezdés a/ pontja).
A deviza alapú vagy devizában nyilvántartott kölcsönszerződések esetében a bírói gyakorlat kétféle értelmezést, minősítést alkalmaz.
Az egyik szerint az valójában forint kölcsön, értékállandósági kikötéssel, amely utóbbi a deviza/forint árfolyamának törlesztéskori állapotából ered.
A másik felfogás szerint valós deviza kölcsön nyújtás történik, azonban egyidejűleg a kölcsönvevő a hitelintézet által nyújtott devizát átváltja forintra, azaz eladja azt a hitelintézetnek, aki a folyósításkor az aktuális vételi árfolyamon számított forint ellenértéket szolgáltatja a kölcsönvevőnek. A hitel törlesztésekor ennek fordított folyamata játszódik le, miután a hitelintézet devizában tartja nyilván és valójában devizában nyújtotta a hitelt, ezért devizában kell törleszteni, azonban az adós nem rendelkezik a törlesztéshez szükséges devizával, ezért a törlesztés két műveletet és jogcselekményt tartalmaz. Az adós forintért devizát vásárol a hitelintézettől és így törleszti aktuális részletét, immár devizában.
Bármelyik szerződés minősítést fogadjuk el, az eredmény azonos: A szerződés tárgya, azaz a folyósított kölcsön összege a folyósítás időpontjában aktuális devizavételi árfolyam alapulvételével meghatározható devizában, miután a forintban meghatározott kölcsönösszeg kerül folyósításra és annak deviza ellenértékét határozza meg erre az időpillanatra a hitelintézet. A számítás módját, metódusát a szerződés, illetve az annak részét képező üzletszabályzat tartalmazza, ezért a kikötés nem ütközik jogszabályba, nem tekinthető meghatározatlannak a szerződés tárgya.
A Kúria 6/2013. PJE határozata 1. pontjában írtak szerint a perbeli szerződés, devizaszerződés, a felperes pénztartozását devizában határozták meg (kirovó pénznem), míg azt a feleknek – egyaránt – forintban (lerovó pénznem) kellett teljesíteniük.”
Igen, hihetünk a szemünknek ismét.
A bíró úr szerint a 6/2013-as PJE-ben kifejtettek vagyis, hogy:
-A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában.
-Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.
Azt jelentik, hogy:
„A szerződés tárgya, azaz a folyósított kölcsön összege a folyósítás időpontjában aktuális devizavételi árfolyam alapulvételével meghatározható devizában, miután a forintban meghatározott kölcsönösszeg kerül folyósításra és annak deviza ellenértékét határozza meg erre az időpillanatra a hitelintézet.
…nem tekinthető meghatározatlannak a szerződés tárgya."
Mindezen előzmények után 2015 decemberében találkozott a Szegedi Törvényszék a Kúria elhíresült ítéletével, ami még jobban elbizonytalanította a bíró urat.
Valóban igaz lenne-e az, hogy az eddig követett Törvényszéki ítélkezési gyakorlatukkal óriási problémák vannak?
Mi a lényeges elem a deviza alapú kölcsön konstrukcióban?
Létre nem jöttnek tekintendő-e a szerződés, ha a szerződésből nem számítható ki a pontos devizaösszeg, mert az majd csak a folyósításkor válik kiszámíthatóvá?
A meghatározott nem szinonimája a meghatározhatónak?
Emiatt fordult a Kúriához levélben és kért állásfoglalást a Szegedi Törvényszék, hogy miként kell helyesen értelmezni a továbbiakban a „deviza alapú kölcsön” definicióját, nem amiatt, amit Dr. Darák Péter úr levelében állított.
Kimondhatjuk, hogy tévedtek a Szegedi Törvényszéken, mikor ítéleteikben a devizaösszeg „folyósításkori meghatározhatóságát” a devizaösszeg „szerződéskötéskori meghatározottságának” értékelték, mert a 6/2013-as számú jogegységi határozat és az elhíresült Kúria ítéletet is azt rögzíti, hogy a devizaösszegnek a szerződéskötéskor kell kiszámíthatónak lennie és nem elég, ha majd a folyósítás napján válik kiszámíthatóvá a kölcsön devizaösszege.
A Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.757/2013/3. számú ítélet figyelembe véve, mely a 6/2013-as számú PJE után született, még akkor is egyértelmű a dolog, ha a Kúria ítéletét figyelmen kívül is hagyjuk.
„A deviza alapú kölcsönszerződés esetén a szerződés tárgya, vagyis a hitelező által folyósítandó kölcsön összege és az adós tartozása, azaz a törlesztőrészletek összege egyaránt a kirovó pénznemben kell, hogy meghatározásra kerüljön…
A szerződés tárgyát a (kölcsön összegét) a szerződéskötéskor kell meghatározni…..Deviza alapú szerződéseknél a kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből következik, hogy - attól az elméleti lehetőségtől eltekintve, amikor a szerződéskötés és a teljesítés időpontja megegyezik - a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy a kötelezett teljesítsen. A szerződéskötéskor nem ismert ugyanis a felek előtt, hogy a teljesítés időpontjában miként fog alakulni a kirovó és a lerovó pénznem egymáshoz viszonyított árfolyama, s hogy ehhez képest az átszámítás eredménye hogyan fog alakulni. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti (6/2013 Polgári jogegységi határozat 1. pont). ”
A másik kérés, amit a levél felvet, hogy Kúriai ítélet és a 2012-es Szegedi Ítélőtáblai ítélet eltérően értékeli az „értékállandósági kikötés” jogszerűségét.
Ez az ellentmondás azonban az adott esetre vetítve irreleváns, mert nem hozható összefüggésbe a 6/2013-as számú jogegységi határozattal, lévén abban nem szerepel utalás az értékállandósági kikötésre és ezen felvetés érdemben nem is befolyásolja a kölcsön tárgyának, összegének meghatározását.
Budapest, 2016. június 2.
Hiteles Magyarok Fóruma
Érdekvédelmi Egyesület
A Szegedi Törvényszék levele ezen a linken olvasható:
