Deviza alapú kölcsönnel kapcsolatba került személyek és szervezetek körében az utóbbi idők legnagyobb felháborodását az váltotta ki, hogy egy folyamatban lévő perben a pénzintézetet védő ügyvéd benyújtott egy levelet a bírósághoz, amiben nem egyéb olvasható, minthogy a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője Dr. Wellmann György úr sajnálatát fejezi ki a bankszövetség felé, mert az irányítása alatt álló egyik tanács olyan döntést hozott, ami nagy riadalmat keltett a Bankszövetség berkein belül és komoly befolyással lehet a „deviza alapú kölcsön”-ök megítélésére és sokakat ösztönözhet perindításra a pénzintézetek ellen.

Sajnálatos módon már az is a jogállamiság elvének megcsúfolása, hogy Dr. Wellmann György úr Polgári Kollégiumvezetői minőségében válaszol a Bankszövetség levelére, mindezt tovább tetézi, azzal, hogy válaszából nem derül ki, pontosan mi is Bankszövetség problémája az ítélettel és miért ütközne a Kúria által a pénzintézetek megmentésre meghozott 6/2013 PJE határozatba, de az mindenesetre kiderül, hogy Dr. Wellmann György is osztja a Bankszövetség véleményét e körben és már intézkedett is, hogy a Kúria honlapján is közzétett határozatról szóló sajtóközlemény  (az angol változat kivételével – a szerk) lekerüljön a honlapról és a  jövőben ilyen ítélet ne születhessen.

Wellman úr levelében tett kijelentése, teljes mértékben összeegyeztethetetlen az igazságszolgáltatásban betöltött szerepével.

Érdekessége az ügynek továbbá, hogy közel 3 hónapig, a Bankszövetségtől kapott megkeresésig senki nem tartotta a Kúrián az ítéletet ellentétesnek a már említett jogegységi határozattal.

Dr. Wellmann György úr áldozatos munkája ellenére, mégis napvilágot látott az ominózus Pfv.I.21.156/2015 számú ítélet, amelyet most megvizsgálhatunk, hogy mi is lehet benne az Kúria tanácsa által tett megállapítás, ami miatt a bankszövetség ördögűzésbe kezdett.

Kiderül az ítéletből, hogy a Bankszövetség állításai bármik is legyenek azok, nem állják meg a helyüket, mert az ítélet egyetlen pontja sem áll szemben a 6/2013 számú jogegységi határozattal.

Mindebből nyilvánvalóvá válik, hogy két lehetséges magyarázat létezik a levél megszületésére:

1. Amennyiben Dr. Wellmann György úr egyetért a Bankszövetség állításaival, akkor teljességgel alkalmatlan pozíciója betöltésére, mert alapvető problémái vannak a bírósági ítéletek jogi értelmezésével. (Bár az alkalmatlanság, már magával a levél megszületésével is egyértelművé vált.)

2. Van az a pénz…..

Mielőtt bővebben kifejtenénk miért is jelenthetjük ki, hogy a Bankszövetség állításaival és Dr. Wellmann György úr levelében foglaltakkal ellentétben a  Pfv.I.21.156/2015 számú ítélet nem ellentétes a 6/2013 számú PJE határozattal, meg kívánjuk jegyezni, hogy maga a 6/2013 számú jogegységi határozat nem más, mint egy a Bankszövetség nyomására készített , a pénzügyi intézmények érdekeit előtérbe helyező, nagyrészt „Smitteléssel” létrejött határozat. A jogegységi határozat nem egyéb, mint Bankszövetség kérésére a készült cikk adaptációja, amelyet  GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS jegyez és amely a „deviza alapú kölcsönök” jogi legalizálását hivatott elérni, visszanyúlva az 1920-as évekhez. A fent hivatkozott cikk a Hitelintézeti szemle tizenkettedik évfolyam 5. számában jelent meg, itt megismertették meg a szerzők az adósokat és a Kúriát a deviza alapú kölcsönök addig sosem hallott speciális tulajdonságával a pénztartozásból adódó kirovó-lerovó pénznemmel.

Sajnálatos módon sok „deviza alapú kölcsönszerződés” még a Bankszövetség megrendelésére készült cikkben és jogegységi határozatban direkt e szerződéstípusra kitalált feltételeknek, sem képes megfelelni.

De lássuk miről is van szó, a 6/2013 számú PJE határozat egyik nagyon fontos része:

A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem)…

Valamint a hozzá tartozó indoklás:

A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg. A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből szükségszerűen fakad, hogy a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti.

Ez nem jelent mást, minthogy a jogegységi határozat indoklása szerint „deviza alapú kölcsön” esetében a kölcsön összege, tárgya az szerződés aláírásának időpontjában (nem egy későbbi időpontban, mint például a folyósítás) a kirovó pénznemben (esetünkben CHF) egyértelműen rögzül.

Így a Kúria által hozott 6/2013 számú jogegységi határozat szerint a szerződés akkor nevezhető „deviza alapú kölcsönszerződésnek”, ha kölcsön tárgya (CHF összege) a szerződésben egzakt módon összegszerűen pontosan meg van határozva (pl: 83.543,21 CHF).

De ez a kitétel nemcsak a Kúria által a bankok sanyargatására kitalált kitétel, mert kizárólag ilyen módon felel meg a szerződés a Hitelintézeti törvényben kogensen meghatározott érvényességi követelményeket, ha ugyanis a szerződés nem tartalmazza a kölcsön tárgyát, esetünkben a kölcsön pontos összegét CHF összegben meghatározva, akkor azon túl, hogy nem felel meg a „deviza alapú kölcsön ” definíciójának, még semmis is a Hitelintézeti törvény értelmében.

Hitelintézeti törvény (1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról):

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

a) a szerződés tárgyát,

Nézzük akkor, az ominózus ítéletben szereplő szerződésről mit nyilatkozott maga a pénzintézet a bírósági eljárás során:

„Kifejtette, hogy a kölcsön folyósítása szükségképpen csak a szerződés megkötését követően történhetett meg, a szerződés ezért nem tartalmazza a deviza összeget…”

Vagyis pénzintézet maga ismeri el, hogy a bíróság előtt, hogy a perbeli szerződés nem felel meg a Kúria által hozott jogegységi határozatban megtalálható a „deviza alapú kölcsön” definíciójának, mert az adós tartozása nem rögzült egyértelműen a szerződéskötés időpontjában a kirovó pénznemben meghatározott összegben.

Az ítélet szerint a szerződés I.1 pontja a következőket tartalmazza:

„a kölcsön összege 6.000.000 (hat millió forint)… mely a folyósítást követően devizában kerül nyilvántartásra és elszámolásra”

A Kúria tanácsa dilemmához érkezett, ha a szerződést „deviza alapú kölcsönnek” tekinti úgy a szerződésben nincs meghatározva a kölcsön tárgya (a CHF összege), ez pedig a felek megállapodásának hiányában a szerződés létre nem jöttét eredményezné, de amennyiben ezt nem kívánja kimondani a Kúria tanácsa, a szerződést még abban az esetben is a Hitelintézeti törvény 213. § (1) a, pontja értelmében semmisnek kellene tekinteni.

De a Kúria tanácsa nem ezt az utat választotta, és itt jön el az a pont, ami miatt a Bankszövetség által üldözötté vált az ítélet.

A Kúria a szerződés megmentése érdekében, hogy a kölcsön tárgya összege meghatározott legyen , úgy döntött, hogy a szerződés nem felel meg a 6/2013 számú PJE határozatban megalkotott deviza alapú kölcsön definíciónak, mert a kölcsön összege nem rögzült a szerződéskötés időpontjában a kirovó összegben (CHF), így ezen szerződés típust nem lehet „deviza alapú kölcsönszerződésnek” tekinteni, a szerződést a magyar nyelv mindenkori szabályai, a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján értelmezte.

A Kúria tanácsa a következő megállapításra jutott:

A „deviza alapú kölcsönszerződésekkel” ellentétben ezen szerződés típus, amelyben az adós tartozása nem rögzült egyértelműen a szerződéskötés időpontjában a kirovó pénznemben meghatározott összegben (CHF összeg).

„A kölcsönszerződés elnevezése, I.1 alpontja alapján, az állapítható meg, hogy a kölcsön összege 6 millió forint volt, amelynek megfelelően 6 millió forint került átadásra, ugyanakkor a szerződő felek szerződésben rögzített szándéka arra irányult, hogy a tartozást a forintösszeg átadását követően devizában tartsák nyilván, az adósok a kölcsön leteltéig devizában nyilvántartott összeggel tartozzanak…”

Itt tehát az mondja a Kúria, hogy e szerződés esetében a kölcsön összege tárgya nem CHF összeg, hanem HUF összeg.

„A forintkölcsön devizában történő „nyilvántartása”, nem deviza alapú kölcsönnek felel meg, hanem értékállandósági kikötést magában foglaló megállapodásnak.”

Ez az az ominózus kijelentés, amit olvasva a Bankszövetségen belül hatalmas pánik lett úrrá:

„FORINTKÖLCSÖN”

Erre azonban a Kúria tanácsa még rátett egy lapáttal:

„azonban az értékállandósági kikötést a szerződés megkötéskor hatályos polgári jogi szabályok nem ismerték és nem támogatták”

De a Kúria bármennyire is meg akarta menteni a szerződést, szembesülnie kellett az igazsággal, így a végső döfést a végére hagyta, mely minden pénzintézetet képviselő ügyvéd legrosszabb rémálmát testesíti meg.

A Kúria tanácsa, nem teheti meg, hogy átsiklik afelett a fontos tény felett, a szerződés nem tartalmazza a törlesztő részletek összegét, sem forintban, sem devizában meghatározott módon. Ezért a Kúria tanácsa, kijelenti, hogy:

„Az adott esetben a szerződő felek között nem jött létre a törlesztő részletek havi összegét tartalmazó kétoldalú írásbeli megállapodás….”

BH2004. 142. I. határozat, ”A szerződés valamely lényeges tartalmi elemében való megállapodás hiánya a szerződés létre nem jöttének, és nem semmisségének megállapítására ad alapot „[1959. évi IV. törvény 200. § (2) bekezdés, 205. § (1) és (2) bekezdés, 240. § (2) bekezdés].

Ez azt jelenti, hogy a Kúria tanácsa úgy ítélte meg, nemcsak kimaradt a szerződésből a törlesztő részlet, ami miatt semmis lenne a szerződés a hitelintézeti törvény értelmében, hanem a felek nem is állapodtak meg a kölcsön e lényeges elemében, ami viszont az egész szerződés létre nem jöttét és nem semmisségét okozza.

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,

Egy létre nem jött szerződés esetén nem alkalmazhatók a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményei, melyet a bíróságok előszeretettel erőltetnek rá az adósokra, hogy a tartozása, mindenáron devizában álljon fenn.

A létre nem jött szerződés nem tehető érvényessé, nem nyilvánítható hatályossá, a bíróságnak abban az esetben, ha egy szerződésről megállapítja, hogy nem jött létre, akkor egy lehetősége marad, mégpedig az adós tartozását a bank által folyósított összeg alapján állapítsa meg a felek közötti elszámoláskor. Mivel a folyósítás minden esetben forintban történt egy ilyen elszámolásban a szerződés által létrehozott, devizatartozás és az azzal járó árfolyam emelkedésből adódó többletteher szóba sem kerülhet.

Most már mindenki számara nyilvánvalóvá válhatott, hogy a Bankszövetség miért is preferálná a Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítélet eltemetését.

Az ítélet elolvasása után egyértelmű, hogy a Bankszövetség és Dr. Wellmann György tévesen tartja az ítéletet ellentétesnek a 6/2013 számú PJE határozatban kifejtettekkel, mikor a Kúria tanácsa többször is szó szerint idézi a jogegységi határozatot az ítélet indoklásaként.

Véleményünk szerint Dr. Wellmann György úrnak, amennyiben elviselhetetlen késztetést érzett a levél megválaszolására, a következőket kellett volna írnia, a  az ítéletről szóló tájékoztató eltávolítása és a Kúria tanácsának utasítása helyett:

„Tisztelt Bankszövetség!

Bár az ítélet nem kedvező a bankszövetség és a pénzügyi intézmények számára, azonban állításukkal ellentétben a Kúria ítélete nem ellentétes a 6/2013 számú PJE határozatban kifejtettekkel. Továbbá a bírói függetlenség elve megköveteli, hogy hogy a bírók befolyástól mentesen, elfogultság nélkül dönthessenek az egyes ügyekben.”

Végül megjegyezzük, hogy egyetlen esetben lehetne a Kúria tanácsának ítéletét a 6/2013 számú PJE határozattal ellentétesnek ítélni, mégpedig akkor, ha a jogegységi határozatban szereplő egyik részt a szövegkörnyezetéből kiragadva, önhatalmúan félre értelmeznénk.

Ez a rész a következő:

„A perekben gyakori érvelés, hogy azért jogszabálysértőek a deviza alapú kölcsönszerződések, mert a kölcsön összege nem került tételesen, pontosan, összegszerűen meghatározásra. Deviza alapú kölcsönszerződéseknél két tipikus módja van a kölcsönösszeg meghatározásának.

A másik szokásos meghatározási mód az, hogy a kölcsönt forintban határozzák meg, de a  szerződés egyéb rendelkezéseiből következően egyértelmű, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra, a szerződésben meghatározott időpontban az ott meghatározott pénzintézet deviza vételi árfolyama figyelembe vételével, és ezt az összeget, valamint annak járulékait kell az adósnak forintban visszafizetnie a mindenkor irányadó eladási árfolyamon számítva. Egyik meghatározási mód sem sérti a Ptk. 523. §-ában írtakat. Nem szükséges ugyanis, hogy maga a kölcsönadott, folyósított összeg, illetve a törlesztések összege tételesen szerepeljenek a szerződésben, hanem az is elégséges, ha azok kiszámítható módon vannak meghatározva. Amennyiben a kölcsönadott deviza összeg, a folyósított forint összeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztőrészletek egyértelműen kiszámíthatók a szerződés rendelkezései alapján, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe.”

Pár mondatot kiragadva ebből a részből valóban úgy tűnhet, hogy a jogegységi határozat szerint egy kölcsönszerződés jogi szempontból megfelelőnek tekinthető, ha például a szerződésből utóbb (a folyósítás napján) , a szerződés rendelkezései alapján kiszámítható például a törlesztő részlet deviza összege.

Az ilyen értelmezés oda vezetne, hogy a jogegységi határozat önmagának mondana ellent:

„A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.”

A jogegységi határozat fent idézett része, kizárólag annyit állapít meg, hogy azokban az esetekben, amikor a kölcsön egyes elemei számítás útján határozhatók meg, az nem sérti a Ptk. 523. §-ában írtakat.

Abban a kérdésben azonban mélyen hallgat a jogegységi határozat, hogy az banki kölcsönszerződésekre szigorúbb előírásokat tartalmazó hitelintézeti törvényben előírtaknak is megfelel-e az ilyen közvetett meghatározás.