A hitelesmagyar.com úgy döntött, hogy a deviza alapú hitelezés témakörében kifejtett eddigi eredménytelen, és értelmetlen tevékenységük alapján megajándékozza Önöket egy grátisz tanfolyammal on-line, annak érdekében, hogy a 2013. július 4-i ítélethirdetésük közröhejbe-közbotrányba fulladását, valamint a nép haragját sikerüljön elkerülniük. Mivel a tudást senkitől sem kívánjuk elvonni, a konferencia nyilvános.
1. rész,
amelyben tájékoztatást adunk Önöknek (is), mi a bibi a Polt Péternek és Szász Károlynak feltett kérdésekkel általában, és kiemelten az 5.b. kérdéssel.
Hát általában az, hogy ilyen kérdéseket, mint legfőbb bírói testület, nem teszünk fel.
Egyrészt azért nem, mert a jogalkalmazás nem kívánságműsor. Ebből következően irreleváns, mi a következménye egy jogszerű döntésnek. Ebből pedig az következik, hogy a banki sírás-rívásra nem kell tekintettel lenniük akkor sem, ha igaz lenne.
Másrészt pedig az, hogy 2013. évet írunk, és Magyarország az Európai Unió tagja.
Ez azt is jelenti, hogy a Kádár-korra jellemző és akkor megtanult-betanult szervilis ítélkezés, politikai elvárásoknak való megfelelés mára már nem kényszer, hanem önként vállalt hülyeség. Emlékeznek mit mondott Biszku? Azt, hogy a bírókat utasítani sem kellett, tudták, hogyan kell dönteni – mellesleg ezt mondja dr. Ravasz László is napjainkban… azóta persze el lett távolítva a bírói karból. Továbbá azt is jelenti, hogy az uniós jogot Önöknek el kellene sajátítaniuk. A „fogas kérdés” eldöntéséhez szükséges, releváns uniós joganyag ez:
„A hitel fogyasztó által viselt teljes költsége = minden költség… továbbá a hitel megállapodáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások költségei is, különösen a biztosítási díjak, amennyiben ezen felül egy szolgáltatási szerződés megkötése a hitel megszerzéséhez vagy a meghirdetett feltételek melletti megszerzéséhez kötelező”.
Összefoglalva: ha egy költség járulékos jellegű ugyan, de kötelező, akkor az a hitel költsége. Sajna nem lehet róla leválasztani, ahogy legfőbb ügyészünk és a PSZÁF elnöke szeretné. Ennyi. Érthető, ugye? Van kérdés?
Hogy az Önök számára is megvilágítsuk – elvonatkoztatva jelen perbeli eseménytől – miről is van szó, javasoljuk ezek után a Kúriánál bevezetni a következő gyakorlatot, hadd lássuk, mit szól hozzá a magyar társadalom:
Egy 80 éves néni meggyilkolásáért jogerősen életfogytiglanra ítélt fiatalkorú bűnöző szüleinek a következő levél menjen:
Tisztelt Édesanya, Édesapa!
Mivel gyermeküket Önök ismerik a legjobban, kérem, válaszoljanak az alábbi kérdésekre:
Van-e olyan tökös a gyerek, hogy kibírja az életfogytiglant lelki megrázkódtatás nélkül?
Esetleg pár év múlva szabaduljon?
Vagy függesszük fel a büntetését, mert mégiscsak Önökön múlt elsősorban, hogy gyermekük ide jutott?
Önök ezen kérdésekkel egyenértékű kérdéseket tettek fel Polt Péternek és Szász Károlynak! Pl:
„Nagyságrendileg milyen következménye lenne annak, ha a bíróságok a szerződések érvénytelenségét állapítanák meg oly módon, hogy
b./ a szerződésben megjelölt forintösszeget a jogerős ítélet kelte szerinti MNB hivatalos deviza árfolyamát alkalmazva rendelnék visszafizetni annak az adott devizanem szerinti hivatalos kamatával?”
A jog rendezi az érvénytelenség, semmisség kérdését az eredeti állapot visszaállításának kötelezettségével, így Önöknek már nem kell fárasztaniuk magukat különböző egyedi megoldásokkal. Az eredeti állapot azt jelenti, hogy mindenki visszakapja, amit adott, a pénz időértékének figyelembe vételével /azaz infláció/
Most már csak azt kell tudniuk, hogy mi is az eredeti állapot egy kölcsönszerződésnél. Na, mi? Ami a szerződésben szerepel, vagy amit az adós kapott? Mert a kettő nem ugyanaz.
Régen, a római jogban a kölcsönszerződés reálszerződés volt, mára úgy tanítják, konszenzuál szerződés.
Valójában egyik sem… mert milyen kötelmei vannak a feleknek? A megállapodással a hitelező köteles lesz a hitelt nyújtani, az adós viszont nem lesz köteles a hitelt elfogadni.
Ez benne van a Ptk-ban (elsős anyag): „Az adós a kölcsönösszeg átvételére nem köteles” Egy rendes konszenzuál szerződésnél mindkét felet terheli a /fő/kötelezettség, kölcsönszerződésnél azonban ez nem így van. Megállapítható tehát, hogy az adósi főkötelezettség a folyósításhoz, azaz a reálaktushoz kötődik. Azt kell visszafizetnie, amit kapott, azaz a rendelkezésre bocsátott pénzösszeget. Elég világos, ugye?
Az állítás bizonyítására nézzük, mi történik akkor, ha a megállapodás 1.000 HUF-ról szól, de csak 100 HUF folyósítás történik… és mi a helyzet akkor, ha a megállapodás 1.000 HUF-ról szól, de 10.000 HUF folyósítás történik… látható ugye, hogy nem a megállapodás szerinti összeget várhatjuk az adóstól, hanem a reáliát, a folyósított összeget kölcsön illetve jogalap nélküli gazdagodás címén.
De térjünk vissza a mába!
Mi a helyzet akkor, ha a megállapodás frankról szól, a folyósítás pedig forintban történik?
Elsődlegesen az, hogy ez a szerződés nem kölcsönszerződés.
Aki ismeri a Bszt.-t, az tudja, hogy az abban nevesített két termék van e szerződésben összegyúrva, kölcsönszerződésnek álcázva, és piacra dobra.
Azaz: Nem egy speciális kölcsönszerződés, nem egy kölcsönszerződési elemeket tartalmazó vegyes szerződés, nem egy atipikus/innominát szerződés, hanem egy befektetési szolgáltatás /saját számlás kereskedés/, ami befektetési hitel, mint kiegészítő szolgáltatás nyújtásával egészül ki, és amely egy egészen más törvény hatálya alá tartozik, mint egy kölcsön. Míg egy kölcsönszerződésnek lényege a kölcsönnyújtás, ennél a szerződésnél ez csak mellék- ill. kiegészítő kötelem, mert lényege a devizakereskedés.
Mivel témánk az eredeti állapot megállapítása, ezért ezzel a kérdéssel bővebben nem foglalkozunk, maradjunk annál a fikciónál, hogy fogyasztói kölcsönszerződésről van szó.
Ha kölcsönszerződés, akkor a kölcsönszerződés tárgyát meg kell tudni határozni. Kölcsönszerződésnél a szerződés tárgyát egy arab számmal és egy devizanem megjelöléssel fejezzük ki. Ez az az összeg, amit folyósítani kell, és nem mást.
A kölcsönszerződés tárgya fogalma nem mosható össze a kölcsönszerződés tárgyának forrásával. Ez alapvető! Aki ezt nem ismeri fel, az megbukott.
Érdektelen, hogy miből állítja elő a bank a kölcsönt, devizából vagy malmi búza, cukorrépa eladásából – ez a kérdés a kölcsönszerződés keretein kívül helyezkedik el. Pontosan úgy, ahogy a bank számára is érdektelen, hogy az adós miből fizeti vissza a kölcsönt. Ebből következően fogalmilag nincs deviza alapú kölcsön, CSAK kölcsön van. És ha csak kölcsön van, akkor fogalmilag kizárt az árrés, mint adóst terhelő követelés.
Mivel a szerződés tárgyának forrása nem tartozik a kölcsönszerződés fogalmi elemei közé /Ptk, Hpt. kogens definíciói/, ezért az eredeti állapot helyreállításának alapja minden esetben a folyósított összeg, ami HUF. Ez van.
A következő on-line konferenciánk, melyre regisztráció és személyes megjelenés nélkül Tisztelettel várjuk Önöket (is), tárgya:
2. rész. Melyben arra kívánunk rávilágítani, hogy álláspontunk szerint mi a Magyar Állam legfőbb bírói testületének állampolgárok által elvárt feladata.
Az on-line konferencia sikerén felbuzdulva üdvözli Önöket (is) a
Hiteles Magyarok Fóruma Érdekvédelmi Egyesület (ba.)
Nem meglepő és nem is új keletű a pénzvilág azon törekvése, hogy az általa elkövetett és nyilvánosságra is került disznóságait, a Nemzetünket romlásba döntő akcióját kivizsgálni és a jog eszközével a társadalmi normáknak megfelelő mederbe terelni kívánó független hatalmi ágat befolyásoljon.
Megtette ezt nem oly régen, karöltve a hatalmi szférát képviselő BÍRÓKÉPZŐ AKADÉMIÁVAL a bankok érdekeit képviselő Bankszövetség CIVIL TÁRSADALMI SZERVEZET is, annak ellenére, hogy semmivel nincs több jogosultsága az érdekvédelem terén, mint bármely, a kölcsönt felvevők érdekeit képviselő CIVIL TÁRSADALMI SZERVEZETNEK.
A PSZÁF igen tisztelt, nagy múlttal és tapasztalattal rendelkező vezetője kimerítően mély tájékoztatást nyújtott a legfőbb bírói testületnek, és úgy mellesleg a Magyar Bírói Kar minden tagjának. Tehette ezt, hiszen szakmai múltja –itt elolvashatja az eddigi titulusait – szerinte erre predesztinálja.
És igen! Mély a tájékoztatást, hiszen ennél mélyebbre süllyedve, már nem is lehetett volna megírni ezt a fegyelmező levelet. Ha ide sorjáznák mindazt a – ne legyünk kulturálatlanok – csúsztatást, amit az abszolút befolyásolás szándékával összelapátolt, mi sem lennénk különbek a levél írójánál, ezért azokat nem ismételjük meg.
Önmagában az ami leírásra került még igaz is lehetne, ha nem a PSZÁF felügyelete, vigyázó szeme láttára és a Nemzet sorsáért aggódó vezérének, többnyire segítő közreműködésével, a hazai pénzintézetek által elkövetett súlyos, a teljes Magyar társadalmat gazdasági válságba, anyagi ellehetetlenülésbe taszító DEVIZA ALAPÚ KÖLCSÖN konstrukció kidolgozásának és tömeges elterjesztését megvalósító szerződések tisztességtelenségének eltussolását kívánná elérni.
Elfogadhatatlan, hogy egy, az állam felügyelete alá tartozó intézmény utolsó tevékenysége egy olyan dezinformáció nyílt megfogalmazása, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a Magyar Igazságszolgáltatás függetlenségét azzal, hogy az Jogállam alapjait képező jogszabályok elé helyezi a pénzvilág és a pénzpiaci szereplők érdekeit.
Hazug, félrevezető módon arra kéri a jog felkent szolgáit, hogy ne a jogalkotó szándéka szerint leszabályozott, kivétel nélkül mindenkire vonatkozó kogens szabályok szerint hozzák meg döntéseiket, hanem a jogi szabályozáson túltekintve gazdasági, azaz a banki érdekeket figyelembe véve alakítsák ki álláspontjukat.
Tegyük fel végre az igazi kérdést. A levél írója miért nem a valódi károsultak érdekében emelte fel szavát és kérte a nagytiszteletű Bírói Kart a Bankok minden társadalmi értéket felrúgó tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmazó szerződései miatt eddig bekövetkezett emberi tragédiák – egy falunyi ember életét követelő – megállíthatatlanul felénk száguldó társadalmi kataklizma megakadályozásának mérlegelését követő álláspont kialakítására? Hiszen az általa vezetett intézménynek, mint azt igen szemléletesen leírta, szívügye és a törvény által rendelt feladata, mi több kötelessége, a prudens banki működés kialakítása, felügyelete, ám szakértelme ellenére szándékosan keveri a DEVIZA és DEVIZA ALAPÚ kölcsön fogalmát, amely nem lehet tévedés, de szándékos félrevezetés igen!
Honnan veszi a bátorságot bármely állami szerv vezetője, hogy megkérdőjelezze a Bíró Kar függetlenségét. Kéretlen, manipulatív „szakértőinek” titulált véleményével az egyébként is erőfölényben lévő piaci szereplő Banki peres fél oldalán fellépve befolyásolja most csak egy, de hatásaiban szinte valamennyi e körben hozandó ítéletet.
A legcsekélyebb szakmai tisztségénél fogva, éppen a PSZÁF-nek kell tudnia, hogy e szerződések tisztességtelenek, jogszabályba ütköznek ennél fogva megkötésük időpontjára visszamenő hatállyal semmisek függetlenül a semmisség jogkövetkezményeinek makró gazdaságra vonatkozó hatásaitól. Azzal is tisztában kell lennie, hogy a jogtalanság és a tisztességtelenség nem gazdasági kérdés és semmilyen jövőbeni vagy múltbeli gazdasági érdek erre hivatkozással nem szentesíthető.
A PSZÁF szándékosan félrevezeti a Kúriát, és a Magyar Bírói Kar valamennyi tagját, amikor azt állítja, hogy a jogszabályok szerint meghozott Ítélet veszélyezteti a betétesek pénzét! Ismét kísérletet tesz az igen magas fizetéseiket is adóforintjaikból előteremtő emberek, családok ellenséggé, mi több az igazuk kimondása esetén Nemzetünket romba döntőknek kikiáltására, akiket éppen a PSZÁF által felügyelt pénzintézetek csaptak be a DEVIZA ALAPÚ KÖLCSÖN folyósításakor.
Tudjuk, hogy egy ilyen skandalum miatt a PSZÁF vezetőjének a szervezete megszűnése okán már nincs lehetősége lemondani. A hivatala ugyan megszűnik, de hitünk szerint annyi tisztesség még maradt ebben az országban, és benne is, hogy ezt a szégyenletes „manipulatív, félrevezető véleményt” visszavonja, ugyan ilyen terjedelemben, megkövetve a Kúriát és a Magyar Bírói Kar minden tagját, egyben tájékoztatva Őket a hivatalának is rendelkezésére álló valós helyzetről.
T. Kúriákok!!!! A Bíróság teljeskörű szuverenitását tiszteletben tartva, az ítélkezés jogszabályi alapokon történő kizárólagosságát vélelmezve és elvárva a következő véleményt nyilvánítjuk:
Tessenek lapozgatni az EU irányelveit, majd alkalmazni azokat a honi jogban !
A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, amely szerint a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, olyan kógens rendelkezés, amely arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse.
A 93/13 irányelv által elérni kívánt védelem biztosítása érdekében a Bíróság már több esetben hangsúlyozta, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet csak a szerződő feleken kívüli, pozitív beavatkozás egyenlítheti ki.
E megfontolás miatt mondta ki a Bíróság, hogy a nemzeti bíróság – amennyiben a rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek – hivatalból köteles vizsgálni a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és a kereskedő közötti egyenlőtlen helyzetet.
Következésképpen az uniós jog által az érintett területen a nemzeti bíróságokra ruházott feladat nem korlátozódik annak puszta lehetőségére, hogy valamely szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét megítéljék, hanem magában foglalja e kérdés hivatalból történő vizsgálatának kötelezettségét is, amennyiben a rendelkezésükre állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek.
E kötelezettségeknek a fellebbezés tárgyában eljáró nemzeti bíróság általi teljesítése tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy uniós szabályozás hiányában a jogalanyok uniós jogon alapuló jogainak a védelmét biztosító bírósági eljárási szabályok a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján azok belső jogrendjébe tartoznak. E szabályok azonban nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló belső jellegű helyzetekre vonatkozó szabályok (az egyenértékűség elve), és nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).
Az egyenértékűség elvét illetően rá kell mutatni, hogy ezen elvből következik, hogy az eljárásban eljáró bíróságnak lehetősége van valamely jogi aktus érvényességének a nemzeti közrendi szabályokra tekintettel történő, hivatalbóli vizsgálatára, vagy az erre köteles, e hatáskörét abból a célból is gyakorolnia kell, hogy a 93/13 irányelv szempontjaira tekintettel hivatalból megítélje az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét. Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a belső jellegű helyzetekben ilyen hatáskörrel rendelkezik, e hatáskörét köteles gyakorolni.
Nagyon sokan próbálták megtéveszteni, riogatni az adósokat azóta, hogy egyre nagyobb számban születnek meg a semmis szerződésekről szóló bírósági ítéletek.
Azt próbálják bemagyarázni az adósoknak, hogy a „deviza alapú”, „deviza nyilvántartású/elszámolású” kölcsönök semmissé nyilvánítása esetén a jelen deviza árfolyam alkalmazásával kell majd elszámolni a bankkal.
Több civil érdekvédő szervezet és csoportosulás ezzel ellentétben, már a kezdetektől azt állítja, hogysemmis szerződés esetén a folyósított forintot kell a kölcsön összegének tekinteni, melyből le kell vonni az adós által már befizetett összegeket. Ezen összegekre járhat a banknak és az adósnak a Ptk. 301. § alapján a jegybanki alapkamattal megegyező késedelmi kamat, amennyiben a bíróság ezt megítéli. Az így kapott összegeket egymásból kivonva, kapjuk meg az adós fennmaradó tartozását.
Gépjármű kölcsönök esetén könnyen előfordulhat, hogy az adós helyett bizony a bank fog tartozni az elszámolás végén.
Sajnos a civilek nem tudták állításuk helyességét igazolni. EDDIG!!!
De 2013. február 20.-án a Fővárosi Törvényszék másodfokú jogerős ítéletében kimondta a következőket:
… A perbeli szerződés egyedi részében az ügylet jellegéről mindösszesen annyi található hogy devizanem CHF.….
...a szerződés a semmissége folytán semmilyen joghatás kiváltására nem alkalmas...
...A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az alperes az érvénytelen szerződés alapján 2005. május 2. napján a felperes részére 4,516.740 Ft-ot folyósított...
… A felperes 2005. július 8 - 2010. augusztus 5. napja között összesen 4,564.423 Ft-ot fizetett meg...
MAJD KÖVETKEZIK EGY FORINT ÉRTÉKEKET TARTALMAZÓ ELSZÁMOLÁSI TÁBLÁZAT, CHF-RŐL, ÁRFOLYAM EMELKEDÉSRŐL SZÓ SEM ESIK!!!
Az elszámolásból kitűnik, hogy a közel 4,5 millió forintra a banknak a bíróság szerint összesen megközelítőleg 800.000 forintnyi kamat jár 5 évre....
Biztos sokan emlékeznek még a Kúria nemrégiben kiadott 4/2012. számú gazdasági elvi határozatára, melyben a Kúria elfogadva a bankok védekezését, megállapította, hogy:
"A svájci frank alapú hitel felvételének volt kockázata és erről a felperes a csatolt nyilatkozat szerint tájékoztatást kapott. Nem kellett azonban a szerződéskötéskor nyilatkoznia az alperesnek arról, hogy 2022-ig hogyan alakul az árfolyamkockázat, mi annak maximális felső mértéke. Ilyen jogszabályi kötelezettsége nem volt az alperesnek és nem is lett volna képes ennek teljesítésére, mert az árfolyam emelkedésének, csökkenésének nincs pontosan előrelátható, kiszámítható mértéke, illetve korlátja, különösen ilyen hosszú időtartam esetén."
Sok deviza alapú hiteles gondolja és gondolta már eddig is, hogy a bankok nagyon is jól tudták azt, hogy milyen irányba és milyen mértékben várható a svájci frank árfolyamának elmozdulása, de bizonyítékot nem sokan találtak erre.
Eddig.....
Közzéteszünk most egy táblázatot, amelyben a svájci frank árfolyama (elszámoló ára) 2012 decemberi időpontban 239,51 HUF/CHF értékkel szerepel.
Ha megnézünk egy árfolyamgrafikont, látni fogjuk, hogy 2012 decemberében a svájci frank árfolyama 233 és 243 forint között ingadozott, tehát a fenti táblázatban szereplő adatról elmondhatjuk, hogy az a valóságnak megfelelő árfolyamot jelöl.
Miért érdekes mégis ez a táblázat számunkra?
A válasz egyszerű, ez a táblázat abból az elemzésből való melynek címe:
BÉT HAVI ELEMZÉS
2004. október
A devizahitelezés kockázati tényezői, és ezek csökkentése tőzsdei származékos termékekkel
Az elemzés jelenleg is megtalálható a BÉT (Budapesti Érték Tőzsde) honlapján.
Az elemzés készítői elméleti számításokat végeztek 2004-ben, a táblázatban szereplő árfolyamokat az ÁKK zéró-kupon hozamgörbéje és enyhén emelkedő svájci hozamgörbe alapján számították ki.
Cikkünket egy kérdéssel zárjuk:
A bankok, nyilatkozataik ellenére képesek lehettek-e hasonló számítások elvégzésére?
Február 4.-én a nepszava.hu-n megjelent írásában – az Ön szavaival élve – megpróbálta szakmai alapon csillapítani az indulatokat. Sajnos, ez nem sikerült. Átugorva az első bekezdésben elhelyezett szerencsétlen megjegyzését és a második bekezdés feleslegeges historizálását, a következő tényeket ajánljuk szíves figyelmébe:
„A devizahiteleket felvevőket láthatóan nem zavarta az árfolyamkockázat, hiszen a devizahitelek esetében a jegybank forintárfolyam erősítő kamatpolitikája révén árfolyamnyereséget realizáltak és élvezték a magas forintkamattal szemben az alacsony svájci frank kamatot is.” - mondja Ön.
A „deviza alapúnak” elnevezett hitel nem lesz attól devizahitel, hogy Ön annak nevezi. Ráadásul nem is hitel, hanem kölcsön, nézzen utána a Ptk-ban, mi a különbség.
Sajnálatos tény és a bankok mulasztása, hogy sehol, senkinek nem hívták fel a figyelmét arra, mitől olyan stabil a forint árfolyama. Ha az ügyfél tudta volna, hogy ez a stabilitás az MNB kamatpolitikájának, sőt, árfolyamkarbantartó tevékenységének köszönhető, amely fogalmilag ideiglenes azaz véges – 2008. februárban meg is szűnt - , nem mondhatnánk most azt, hogy információs aszimmetriával kötött szerződésünk van, amely az uniós jog alapján különösen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot jelent a bankok részéről. Épp ellenkezőleg: megnyugtatták az ügyfeleket az árfolyamkockázatot illetően, azt mondták, legfeljebb 10-20 %-os ingadozás lehetséges. Nem mutatták be a hosszú távú előrejelzéseket és nem mutatták be a hosszútávra vonatkozó múltbeli adatokat sem. Ha semmi másból, abból kiderült volna, hogy Magyarország történetében 1948-tól soha nem volt olyan 20 éves időszak, ahol a svájci frank/forint árfolyama a többszörösére ne emelkedett volna, és nem volt ritka a 400-700 %-os eltérés sem.
Volt más, alacsony kamatozású deviza is a piacon, a bankok mégis a chf-et favorizálták. Vajon miért? Csak nem azért, mert a többinek nem voltak menekülő deviza státusszal járó előnyei? Elmagyarázták a bankok az ügyfeleknek, hogy mi is az a menekülő deviza?
„Az kétségtelen, hogy a devizahiteleket forintban folyósították, elvégre Magyarországon a törvényes fizetőeszköz a forint. Az is kétségtelen, hogy kamatfizetéskor és törlesztéskor az adósnak forintért kell ugyanezen oknál fogva megvásárolnia a törlesztendő devizaösszeget. De azt mondani, hogy ez törvénybe ütközne, számomra egyszerűen értelmezhetetlen. Ez hatványozottan vonatkozik arra a kitételre, prófétai megnyilatkozásra, hogy az ilyen szerződés kezdettől fogva érvénytelen, sőt nem is hitelszerződés. Hát akkor mi? A szerződés tartalmazza az adós és hitelező meghatározását, a hitel devizanemét, a kamatlábat, a törlesztési futamidőt és gyakoriságot, a fedezetet, a fizetendő jutalékot, a folyósítás és törlesztés feltételeit, tehát minden olyan kitételt, amit egy hitelszerződésnek tartalmaznia kell.”. mondja Ön.
Annak érdekében, hogy ne legyen az Ön számára „egyszerűen értelmezhetetlen” az, miért ütközik törvénybe a cselekmény, elmondjuk: Azért, mert a Ptk. és Hpt. szerinti kölcsöndefiníció elég kogens ahhoz, hogy csak azt lehessen kölcsönnek nevezni, ami az adott definíciónak megfelel. A bankok olyan terméket dobtak piacra, ami e két törvényi definíciónak nem felel meg, azaz nem kölcsönszerződést adtak el a számunkra. Hogy akkor mit? Szakmai anyagokban ezt a terméket beágyazott derivatívát tartalmazó hibrid pénzügyi terméknek nevezik. Nem kölcsön, hanem több mint kölcsön. És, mivel a kölcsöndefinícióhoz képest olyan fogalmi elem többlettel rendelkezik, amely szétfeszíti a hivatkozott definíció kereteit, nem kölcsön. Fogalmi eleme és lényege a spekuláció, ebből következően a befektetésre vonatkozó szabályok elhanyagolásával való értékesítésük jogellenes banki tevékenységet jelent.
„Manapság sokszor elhangzik, hogy a devizahiteleket nem is devizaforrásból és nem is devizában, hanem forintban folyósították. Ez szakmai nonszensz. Ami a forrásoldalt illeti, a bankoknak kihelyezéseiket (azaz hiteleiket) és forrásaikat összhangba kell hozniuk, árfolyamkockázatot csak meghatározott mértékben vállalhatnak, ezt a PSZÁF ellenőrzi. A hitelek pedig természetesen devizában lettek folyósítva, csak a nyilvántartott devizaösszeget a bank forintra váltotta és azt írták jóvá az ügyfél számláján, a hitel a bank könyveiben természetesen devizában van nyilvántartva, könyvelve. Az adósnak a nyilvántartott hitelösszeget kell törlesztenie a vele járó kamatokkal együtt, tehát esedékességkor meg kell vennie forint ellenében a devizaösszeget. Hamisak azok az állítások, miszerint az eredeti forintösszeget kell csak megfizetni. Érdekes, soha nem vetődik fel, milyen kamatláb mellett? Csak nem olcsó frank kamatot akarnak ezeknek az ötleteknek a propagálói fizettetni az általuk forintban meghatározni kívánt hitelek után? De azt gondolom, nem is vitatható, hogy a hitelek devizában állnak fenn és a kamatokat is devizában kell kalkulálni” – mondja Ön.
Éppen, hogy vitatható. Sőt! Érvénytelen szerződésnél az eredeti állapot helyreállítása körében a bank az eredeti forintösszeget követeli, mert a bíróság felhívására nem tudja bizonyítani a deviza folyószámlára utalását, azaz a „rendelkezésre bocsátást”. Ami a kamatokat illeti, ne is álmodozzon forint ügyleti kamatról. A Ptk. megnyugtatóan rendezi ezt a kérdést.
Az a kérdés, hogy ezeket a kölcsönöket miből folyósították, az ügyletkötés szempontjából teljességgel közömbös. Nem érdekli az ügyfelet, hogy miből állítja elő a bank az olcsó kölcsönt. Amiből akarja… Ha a kamatban megállapodnak, létrejön az ügylet. A kölcsön forrása akkor lesz érdekes, ha a bank a kamathoz hozzá akar nyúlni. Akkor jönnek a magyarázkodások… forrásköltség emelkedett , CDS-felár és társai. Ez az a pont, ahol a banknak bizonyítania kellene, átláthatóvá kellene tennie a kamatemelés indokát, de nem teszi. Emeléshez van joga, jogával visszaélni viszont nincs joga. Egyébként… a „forrásköltségünk emelkedett, nőtt a CDS-felár” szöveg hogyan egyeztethető össze a Hpt. által megkövetelt lejárati összhanggal?
„A bankok nem tettek semmit az ügyfelek menekítése érdekben, de ez aligha lett volna feladatuk.” – mondja Ön.
Az igazság ezzel szemben az, hogy Ptk. alapelv az együttműködési kötelezettség, és ennek érdekében a másik fél érdekeinek a figyelemmel kísérése is. Kulturált helyeken 10 %-os árfolyamelmozdulásnál a chf elszámolású kölcsönöket euro kölcsönökké alakították.
„…érdekes módon, a felvetés csak a leértékelődés bekövetkezte után történt, addig senki nem jajveszékelt, persze a devizahitelesek nyerőben voltak, örültek.” – mondja Ön.
Mindaddig nem „jajveszékelt” senki, amíg a megvásárolt termék megfelelt annak az attribútumnak, amiért kiválasztásra került: az olcsóságnak. Mivel a terméknek nincsenek leválasztható részei, azaz egy „csomagról” beszélünk, természetes, hogy az ügyfél nem „jajveszékelt” a pl. devizában számolt kezelési költség miatt.
A „nyerőben voltak” kifejezést nem tartjuk szerencsés szóhasználatnak, tekintve az alapproblémára: nem kölcsön, hanem kölcsönnek álcázott befektetés. Legalább Ön tartsa magát a kölcsön-teóriához!A "nyerőben voltak" megállapítás szerencsejátékok esetén szokásos kifejezés…Ez nem szerencsejáték volt, hanem csalás, mert megtévesztésen alapult. Hosszú távú szerződésekről van szó, ahol a tartam alatt csak rövid távon van ingadozás, hosszú távon csakis emelkedés lehetséges. Nyilván nem véletlenül nevezte Járai Zsigmond a lóversenyt is tisztességesebb dolognak…
„Azt mondani azonban, hogy a devizahitelek érvénytelenek vagy szándékosan okoznak károkat az ügyfélnek, olcsó populista hazugság. Ettől még persze lehet, sőt kell is keresni a hitelesek megsegítésének lehetőségét” – mondja Ön.
Nyilván elkerülte a figyelmét, hogy már több bíróság kimondta a „deviza alapú” kölcsönszerződések érvénytelenségét. Tévedésben van. A hiteleseket nem „megsegíteni” kell, hanem a jogellenes állapotot megszüntetni. Ha ez másképp nem megy, akkor politikai nyomásra. És, ha az sincs, akkor politikai változásra.
A devizabefolyás nélküli, tehát spekulatív devizahiteleket pedig akár tekinthetjük olyan forinthitelnek is, aminél a szerződő felek egy árfolyam értékállandósági klauzulát kötnek ki, amelynek révén a nyilvántartott, még hátralékos összeg a kérdéses deviza és forint egymással szembeni árfolyama változásának mértékében” – mondja Ön.
„Devizabefolyás nélküli”? Ön így nevezi a devizaforrás nélküliséget? Ellentmond saját magának, a levél elején még voltak devizaforrások…
Súlyosabb probléma, hogy az értékállandósági klauzulával nincs tisztában.
A stabilnak nevezett devizában a szolgáltatás ellenértékét kell megfizetni. Ez azt jelenti, hogy pl. egy bérbeadásnál euróban kérhető az ellenérték. Kölcsönnél is kérhető euróban az ellenérték, sőt, a kölcsön értéke is, de ez nem azt jelenti, hogy a bank szolgáltatását euróban kelljen az ügyfélnek elismernie. A kölcsön marad az, ami: forintkölcsön. Ebből következően a tőke forintban kifejezett értéke nem nőhet. Forint/chf a helyes elszámolás, forintbázison számolunk, mert ez volt a rendelkezésre bocsátott pénzösszeg, ennek az értékét kell megőrizni és kifizetni az értékálló devizában és kizárólag ez az elszámolás felel meg a kölcsönszerződés kritériumainak.
A megoldás rendeltetése az, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlya az ügylet tartama alatt megmaradjon. Abban az esetben, ha pont egy ilyen értékállandósági kikötés járul hozzá a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyának megbomlásához, a szerződés módosítása szükséges, ugyanis az értékállandósági kikötés diszfunkcionálissá vált.
Külön probléma, hogy bankkölcsönnél csak rendkívüli esetben van létjogosultsága egy ilyen értékállandósági kikötésnek, mert az értékállandósági kikötés fogalmilag adott: a kamat intézményében: a kamatban szerepel az infláció mértéke. Ezért csak rendkívüli, pl. hiperinflációs időszakban indokolt az előző technika alkalmazása, azaz akkor, ha az értékállandóságot a kamatokban ill. kamatokkal már nem lehet kezelni.
