Kikértük a Bankszövetség Dr. Wellmann György úr részére írt levelét, hogy megtudjuk miért is tartják tévesen jogegységi határozat ellenesnek azt a Kúria Pfv.I.21.156/2015 számú ítéletét, amely Forintkölcsönnek mond ki egy, a bank által „deviza alapúnak” nevezett szerződést.
Első e témával foglalkozó cikkünkben (itt elolvashatja) megírtuk, csak akkor lehetséges a Kúria ítéletét ellentétesnek titulálni a 6/2013-as számú jogegységi határozattal, ha pár mondatot kiragadva a határozatból, azt önhatalmúan és jogilag teljesen megalapozatlanul szándékosan félreértelmezzük.
Ez a rész pedig a PJE következő része:
„Amennyiben a kölcsönadott deviza összeg, a folyósított forint összeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztő részletek egyértelműen kiszámíthatók a szerződés rendelkezései alapján, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe.”
A levél birtokában kijelenthetjük, hogy nem tévedtünk.
A Bankszövetség levele ugyanis pont ezt teszi, szándékosan félreértelmezi a jogegységi határozatot a bankok érdekében.
„Az ítélet megállapításai szerintünk ellentétesek a bíróságokra kötelező 6/2013. számú PJE rendelkezéseivel.”
Majd kifejti, amit már sejteni lehetett, hogy a szerződés deviza alapú szerződés, mert a PJE III.2 pontjában kifejtettek szerint megfelel a Ptk. 523. §-ában írtaknak.
Vagyis a Bankszövetség szerint ugyanis minden szerződés, ami megfelel a Ptk. 523. §-ának, az érvényes és deviza alapú!!!!
Pedig a Bankszövetség által idézett rész után a Kúria így folytatja:
„Nem maga a szerződéses konstrukció, hanem a konkrét megkötött fogyasztási (2005. január 1-jétől a fogyasztási-, lakossági) kölcsönszerződés ütközik jogszabályba, ha nem felel meg a Hpt. 213. § (1) bekezdés a)-g) pontjai szerinti feltételeknek.„
Azzal sem foglakozik a Bankszövetség, hogy a 6/2013-as számú PJE nem az általa hivatkozott III.2., hanem a III.1. pontjában definiálja a „deviza alapú kölcsön” konstrukciót.
Erre maga a PJE is utal. A III.2. pont első mondata ez:
„A jogegységi határozat egyedi szerződések, szerződési rendelkezések érvényességének vizsgálatára nem alkalmas, hanem csak annak elemzésére, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés 1. pontban ismertetett konstrukciója polgári jogi szempontból érvényes-e.„
Vagyis a Bankszövetség állításával szemben a jogegységi határozat nem a III.2, hanem a III.1 pontjában definiálja, hogy mi tekinthető deviza alapú kölcsön konstrukciónak.
A jogegységi határozat III.1 pontja valóban definiálja a „deviza alapú kölcsön” konstrukciót:
„A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.” A jogegységi határozat III.1-es pontja tehát előírja, hogy deviza alapú konstrukció esetén a deviza összegnek a szerződéskötés időpontjában rögzülni kell!!
Vagyis a Bankszövetség értelmezésével ellentétben a III.2 pontjában írt kiszámíthatóságot a III.1 pontban kifejtettek alapján úgy kell tekinteni, hogy az már a szerződéskötéskor fennáll. (Vagyis a szerződés már egy szerződéskötéskor ismert árfolyamra hivatkozik a szerződésben megtalálható forint összeg mellett. Nem egy jövőben ismertté váló árfolyamra.) Ekkor valóban rögzítettnek tekinthető a deviza összeg.
Mindezek fényében nem is érthető, hogy Dr. Wellmann György, hogyan érthet egyet a Bankszövetség dilettáns, Önös érdekű levelében foglaltakkal.
Ezek után felvetődik a kérdés, hogy Dr. Wellmann György alkalmas-e a történtek után a Kúria Polgári Kollégiumának vezetésére.
Előző cikkeinkben már kifejtettük, hogy a 6/2013.-as számú jogegységi határozat vagy épp a Pfv.I.20.226/2014/8. számú ítélet alapján, miért nem lehet érvényes és deviza alapú is egyben egy olyan szerződés amelyben a kölcsön összege kizárólag forintösszegben szerepel, lássuk most mi a legnagyobb probléma - mely eddig Dr. Wellman Györgynek nem jutott az eszébe - az olyan szerződésekkel melyben a kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza, hogy a konstrukció a nem DEVIZA->FORINT átszámítást, hanem FORINT->DEVIZA átszámítást kíván.
Ez elsőre nem is tűnik nagy problémának, viszont ilyen esetben abba a problémába ütközünk, hogy míg a DEVIZA->FORINT átszámításhoz a szerződés (utóbb a Kúria 2/2014-es számú jogegységi határozata) meghatározza az alkalmazandó deviza árfolyamot, addig a FORINT->DEVIZA átszámításánál hiányzik az alkalmazandó árfolyam.
Ennek hiányában pedig nem beszélhetünk érvényes vagy akár érvényesen létrejött szerződésről.
Mint tudjuk a Kúria tisztességtelennek mondta ki a banki eladási és vételi árfolyamok alkalmazását, ez az összes deviza alapú kölcsönszerződés érvénytelenségét okozta volna, az átszámítási árfolyamok hiánya miatt, de a 2/2014-es jogegységi határozat a szerződések érvényben tartása végett kimondta, hogy a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama vált a szerződés részévé.
De ez kizárólag egy esetben érvényesül, mégpedig DEVIZA->FORINT átszámítás esetén,amikor a tartozás összege a szerződésben deviza összegben rögzül(ezért írja ezt kogensen elő a 6/2013. PJE), mert ahogy a 2/2014-es számú jogegységi határozat ki is fejti:
"A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe."
"Az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésének az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ítéletben kifejtett értelmezése szerint, amennyiben a szerződés a tisztességtelen szerződési feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése helyettesíti. A magyar jog vonatkozó diszpozitív rendelkezését a Ptk. 231. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez pedig nem a pénzügyi szolgáltatók deviza vételi, eladási vagy közép árfolyama, hanem a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama."
Amennyiben a Dr. Wellmann György által előterjesztett kérdésre a Kúria igennel válaszol, akkor arra a problémára, kellene megoldást találnia a jogegységi tanácsnak többek között, hogy a FORINT->DEVIZA átszámítás milyen árfolyamon történjen.
A kölcsön összege ugyanis ez esetben forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegének meghatározásához pedig amit a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazna, a pénzügyi intézménynek FORINT->DEVIZA átszámítást kell elvégeznie, de ez nem teljesíthető a felek ugyanis nem állapodtak meg az alkalmazandó árfolyamokban.
A szerződésben meghatározott vételi-eladási árfolyamok ugyanis tisztességtelenségük miatt nem használhatóak ezt a Kúria a 2/2014.-es jogegységi határozatában kimondta, de nem létezik diszpozitív törvényi szabályozás sem FORINT->DEVIZA átszámításra, így a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama sem használható, az nem válhat a szerződés részévé ilyen esetekben.
Ha a szerződés kizárólag forint összeget tartalmaz, nem nehéz belátni, hogy a Ptk. 231. § (2) bekezdése nem alkalmazható, mert hiányzik a törvényben előírt "más pénznemben meghatározott tartozás" melyet a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani.(forint összeget pedig nem kell átszámítani forintra)
Ennek jobb megértéséhez ajánljuk közel 2 éve írt cikkünket:
Így viszont a szerződés nem szimplán érvénytelen, hanem a felek megállapodásának (átszámítási árfolyamok) hiányában létre sem jöttnek fog minősülni jogilag.
A fent kifejtett érvek alapján kíváncsian várjuk a Kúria határozatát.
Eddig csak sejtéseink voltak arról, hogy mit tartalmazott a Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítéletet valótlanul a 6/2013 számú jogegységi határozattal ellentétesnek tituláló Bankszövetség számonkérő levele, mely után megszületett a nagy port felkavaró Dr. Wellmann György által írt és napvilágra került bocsánatkérő válasz a Kúria részéről.
Most már tudható, hogy a Bankszövetség levele azt kéri számon a Kúrián, hogy a Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítéletében megfogalmazottakkal ellentétben , miért nem elegendő a deviza alapú kölcsön konstrukció érvényességéhez az, ha a szerződés kizárólag forint összeget tartalmaz, mivel a kölcsön deviza összegéről az adós majd a bank által a folyósítás után megküldött értesítőlevélből vagy egyéb dokumentumból úgyis tudomást szerez.
Ezt támasztja alá a Kúria tegnapi közleménye, melyből kiderül, hogy Dr. Wellmann György úr a levélváltás óta gőzerővel dolgozik azon, hogy megszülessen egy újabb a Bankszövetség elvárásainak az eddigieknél is jobban megfelelő jogegységi határozat.
El is készült a kérdés, melyről jogegységi döntést kellene hozni, mégpedig:
„Érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül-e az a szerződés, amelyben a forintban folyósítandó kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza?”
A kérdés egyben rávilágít arra, hogy Dr. Wellmann György Bankszövetségnek írt válaszlevelének valóságtartalma NULLA.
Válaszlevelében Dr. Wellmann György a Bankszövetség véleményét osztva valótlanul állítja, hogy a Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítéletet a 6/2013 számú jogegységi határozattal ellentétes.
De lássuk miről is van szó, részlet a 6/2013 számú PJE-ből :
1. A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem).
A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg. A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből szükségszerűen fakad, hogy a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti.
Most már világos mindenki számára, hogy a Bankszövetség és Dr. Wellmann György problémája nem abból adódik, hogy a Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítéletet ellentétes lenne a jogegységi határozattal, hanem éppen abból, hogy az ítélet a jogegységi határozatnak megfelelve kimondta, hogy a deviza alapú konstrukció lényege és az érvényesség szempontjából elengedhetetlen feltétele, hogy a szerződéskötés időpontjában a tartozás összegének a kirovó pénznemben kell rögzítésre kerülnie a szerződésben.
Amennyiben a szerződésben nem szerepel konkrét kirovó összeg, akkor nem beszélhetünk deviza alapú konstrukcióról, lerovó-kirovó pénznemről, effektivitási kikötésről, mert lerovó pénznemben kirótt tartozásról se Gárdos István, se Bátor Viktor, de még Szladits Károly sem írt soha egyetlen értekezésében sem.
A banki szerződések nagy százalékában viszont, a deviza(kirovó pénznem) összeg nem került rögzítésre a szerződésekben, mert a szerződések maximum, egy forint(lerovó pénznem) összeget tartalmaznak, azt sem „kölcsön összeg” megnevezéssel, hanem sokszor, mint „finanszírozási igény”.
Az az igény a Bankszövetség részéről, hogy a deviza alapú szerződések érvényességéhez elégséges legyen, ha a szerződésben egy forint összeg szerepel érthető, de nem méltányolható, már csak azért sem, mert pont a Bankszövetség megrendelésre készült cikk az alapja az általuk most támadott deviza összeg meghatározását előíró konstrukciónak. A cikk szerzői GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS és a Hitelintézeti szemle tizenkettedik évfolyam 5. számában jelent meg.
Részlet a cikkből:
„A pénztartozás mértékének meghatározása a kirovó összeg meghatározásával történik, az így meghatározott fizetési kötelezettséget kell a lerovó pénznemmel teljesíteni. Minden fajlagos dologszolgáltatás meghatározása két elem révén lehetséges: meg kell határozni a szolgáltatandó dolog fajtáját és mennyiségét. A kirovó összeg meghatározása tehát a kirovó pénznem és az abban kifejezett összeg meghatározása révén történik. A tartozás pénznemének (a kirovó pénznemnek) a meghatározása a szolgáltatás meghatározásának szükségszerű eleme, a lerovó pénznemről azonban nem szükségszerű rendelkezni, hiszen azt a törvény meghatározza.”
Hogyan fogalmazódhat meg a Bankszövetségben és Dr. Wellman Györgyben egy olyan felvetés, hogy ha a kirovó pénznemnek a meghatározása, a szolgáltatás meghatározásának szükségszerű eleme, magáról a forintösszegről viszont nem is szükséges rendelkezni a szerződésben, akkor érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősülhet egy olyan szerződés is, amelyben a kölcsön összege kizárólag forintban van megjelölve
Ennek ellenére Dr. Wellmann György jelenleg minden megtesz azért, hogy azt irányítása alatt álló Kúria polgári kollégium bíráit befolyásolva, a bankszövetség igényeit kiszolgálva egy jelenleg irányadó jogegységi ítélettel ellentétes új jogegységi döntést hozzanak meg.
Ez történik ugyanis, ha Dr. Wellmann György utasítására kimondja a jogegységi tanács, hogy:
„A 6/2013. szám jogegységi határozattal ellentétben, mely szerint az adós tartozása egy a kirovó pénznemben minden esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzülő meghatározott összeg, ezentúl akkor is érvényes lesz a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés, ha a szerződés tartalmaz egy forint összeget, a szerződés devizaösszegét pedig egy a pénzügyi intézmény által a folyósítás után küldött külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza”.
Egy ilyen jogegységi döntés meghozása azt is eredményezné, hogy a jogegységi tanács, minden eddig meghozott bírósági ítélettel ellentétes jogegységi határozatot hozna.
Nézzünk pár eddigi döntést a kérdés tükrében:
„Érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül-e az a szerződés, amelyben a forintban folyósítandó kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza?”
BH2014. 276. [23] Tekintettel arra, hogy a peres felek csupán a törlesztőrészlet kiszámításának és közlésének módjáról állapodtak meg, amely azonban nem egyenlő a törlesztőrészlet meghatározásával,lényeges tartalmi elem hiányában a kölcsönszerződés érvényes létrejötte nem állapítható meg.
Pfv.I.20.266/2014/8.szám Az adott esetben nem jött létre a felek között a törlesztő részlet havi összegét tartalmazó kétoldalú írásbeli megállapodás: az alperes által utólagosan megküldött értesítőlevél - a felperes írásbeli elfogadó-nyilatkozatának hiánya miatt - nem tekinthető kétoldalú írásbeli megállapodásnak, még ha a szerződő felek az értesítőlevelet a szerződés kiegészítésének, illetve a szerződés elválaszthatatlan részének tekintették. A felperes ugyan elfogadta, hogy fizetési kötelezettségét az értesítőlevélben előírtak szerint köteles teljesíteni, és egy ideig teljesített is, a ráutaló magatartás azonban nem pótolja a felek írásbeli megállapodását.
Azt hiszem ezzel meg is kaptuk a választ Dr. Wellman György által feltett kérdésre.
Amennyiben ezt az abszurd és már-már vicc kategóriába tartozó kérdést a Bankszövetség igényeinek megfelelően mégis jogegységi határozatba foglalná a Kúria jogegységi tanácsa, akkor elmondhatjuk, hogy Magyarországon megszületik az első olyan jogegységi határozat, mely úgy egységesíti az joggyakorlatot, hogy minden addig meghozott ítélettel ellentétes.
Csak remélhetjük, hogy a Kúria jogegységi tanácsának bíráiban még van annyi tisztesség, hogy amennyiben jogegységi határozatot hoznak a feltett kérdésben, az a szerződések létre nem jöttét, de minimum érvénytelenségét fogja kimondani az érvényessé nyilvánítás lehetősége nélkül.
Az elmúlt héten napvilágot látott „Wellmann levél” után néhány nappal - melyben Dr. Wellmann György a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője sajnálatát fejezi ki a Bankszövetség felé, mert az irányítása alatt álló egyik tanács olyan döntést hozott, ami nagy riadalmat keltett a Bankszövetségen belül - máris arról olvashatunk, a hirado.hu oldalán, hogy a Dr. Wellman György vezette polgári kollégium május 5-én ülést tart annak megvitatására, szükséges-e újabb jogegységi eljárás a devizaalapú kölcsönszerződésekről.
Mert a Kúria közlése szerint, „Az utóbbi időben újabb értelmezést igénylő kérdések fogalmazódtak meg a bírói gyakorlatban.”
Véleményünk szerint a pontos közleménynek így kellett volna, hangzani:
„A Bankszövetség megkeresése után, Dr. Wellmann György a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője rendkívüli ülést hívott össze május 5.-ére, mert „az utóbbi időben olyan igények fogalmazódtak meg Bankszövetségben”, melyek teljesítéséhez új jogegységi eljárás lefolytatása válik szükségessé."
De az is elképzelhető, hogy a két ügy nem kapcsolódik egymáshoz és mindez csak a véletlenek furcsa összjátéka, ezt mindenki döntse el saját maga.
Értetlenül állunk a valasz.hu internetes oldalon megjelent „Begorombultak a devizahiteles ügyvédek” címmel megjelent cikke előtt, mely teljesen félrevezető és szöges ellentétben áll az ügyben eddig világossá vált tényekkel.
Ön a cikkben a nem kevesebbet állít, minthogy:
„Mindez tehát azt jelenti, hogy a Kúria bírója nem hozhatott volna a jogegységi határozattal ellentétes ítéletet, azaz Wellman György levelének azon kijelentése, hogy „az érintett ítélkező tanács a jövőben igazodni fog a jogegységi határozathoz és az azon alapuló kúriai ítélkezési gyakorlathoz”, épp nem arról szól, hogy a bíró törvényellenesen megígéri a Bankszövetségnek, hogy a jövőben rájuk nézve hátrányos ítéletet nem hoznak, hanem arról, hogy a kollégiumvezető azt „ígéri meg”, hogy az adott bíróság többé nem fogja megsérteni a hatályos törvényeket.
A Kúria jogegységi döntése szerint deviza alapú kölcsönnél vagy a kölcsön összegét kellett devizában meghatározni, de az is ugyanígy elfogadható, ha a kölcsön összegét nem devizában határozták meg, ám ehhez egyértelműen hozzárendelték, hogy a forintban meghatározott kölcsön összegének devizában való megállapítása milyen árfolyam mellett, mikor történik (jellemzően a folyósítás napján a hitelt nyújtó bank deviza vételi árfolyama volt az irányadó).”
Kérdéseink a következők, Ön a jogegységi határozat mely része alapján teszi a következő megállapításokat?
1.
Dr. Wellmann György úr állításán túl, mire alapozza Ön, azt hogy a Kúria tanácsa törvényt sértett ítéletével és a Pfv.I.21.156/2015 számú ítélet ellentétes a jogegységi határozattal?
„a kollégiumvezető azt „ígéri meg”, hogy az adott bíróság többé nem fogja megsérteni a hatályos törvényeket.”
2.
A 6/2013. számú jogegységi határozat mely részében található az az állítás, hogy a „deviza alapú kölcsön” meghatározás vonatkozik az ön által tényként közölt megállapításra?
„de az is ugyanígy elfogadható, ha a kölcsön összegét nem devizában határozták meg, ám ehhez egyértelműen hozzárendelték, hogy a forintban meghatározott kölcsön összegének devizában való megállapítása milyen árfolyam mellett, mikor történik”
A 6/2013. számú jogegységi határozat az Ön állításával ellentététben ugyanis nem mondja ki, hogy a deviza alapú kölcsönnek nevezett konstrukció esetén elegendő a kölcsön összegét egzakt módon (összegszerűen) forintban meghatározni a szerződésben és elég, ha a deviza összeg közvetett módon kiszámítható.
A jogegységi határozat indoklása az Ön állításával ellentétben szó szerint a következőt tartalmazza:
„A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában.A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg. A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből szükségszerűen fakad, hogy a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti.”
Vagyis ahhoz, hogy deviza alapú kölcsön konstrukcióról beszélhessünk a jogegységi határozat szerint, a kölcsön (tartozás) összegének (tárgyának) a szerződéskötés időpontjában a kirovó (deviza) összegben rögzítésre kell kerülnie.
Az ön által közölt megállapítás, csupán akkor lenne igazolható, ha a jogegységi határozatban szereplő egyik részt a szövegkörnyezetéből kiragadva, önhatalmúan félre értelmeznénk.
Ez a rész a következő:
„A perekben gyakori érvelés, hogy azért jogszabálysértőek a deviza alapú kölcsönszerződések, mert a kölcsön összege nem került tételesen, pontosan, összegszerűen meghatározásra.
A másik szokásos meghatározási mód az, hogy a kölcsönt forintban határozzák meg, de a szerződés egyéb rendelkezéseiből következően egyértelmű, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra, a szerződésben meghatározott időpontban az ott meghatározott pénzintézet deviza vételi árfolyama figyelembe vételével, és ezt az összeget, valamint annak járulékait kell az adósnak forintban visszafizetnie a mindenkor irányadó eladási árfolyamon számítva. Egyik meghatározási mód sem sérti a Ptk. 523. §-ában írtakat. Nem szükséges ugyanis, hogy maga a kölcsönadott, folyósított összeg, illetve a törlesztések összege tételesen szerepeljenek a szerződésben, hanem az is elégséges, ha azok kiszámítható módon vannak meghatározva. Amennyiben a kölcsönadott deviza összeg, a folyósított forint összeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztőrészletek egyértelműen kiszámíthatók a szerződés rendelkezései alapján, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe.”
Pár mondatot kiragadva ebből a részből valóban úgy tűnhet, ahogy Ön is állítja, vagyis, hogy a jogegységi határozat szerint a kölcsönszerződés jogi szempontból megfelelőnek tekinthető, ha a szerződésből utóbb (a folyósítás napján), a szerződés rendelkezései alapján kiszámítható például a deviza összeg.
Az ilyen értelmezés oda vezetne, hogy a jogegységi határozat önmagának mondana ellent:
„A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.”
A jogegységi határozat fent idézett része, melyből Ön a cikkében téves megállapítást tesz, kizárólag annyit állapít meg, hogy azokban az esetekben, amikor a kölcsön egyes deviza elemei számítás útján határozhatók meg, az nem sérti a Ptk. 523. §-ában írtakat.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a szerződés változat kielégíti a jogegységi határozatban előírt további követelményeket, de még csak azt sem, hogy egy ilyen szerződés megfelelne hitelintézeti törvényben előírtaknak, mint ahogy erre maga a jogegységi határozat is utal:
„Nem maga a szerződéses konstrukció, hanem a konkrét megkötött fogyasztási (2005. január 1-jétől a fogyasztási-, lakossági) kölcsönszerződés ütközik jogszabályba, ha nem felel meg a Hpt. 213. § (1) bekezdés a)-g) pontjai szerinti feltételeknek. „
Hitelintézeti törvény (1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról):
213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza
a) a szerződés tárgyát,
e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,
3.
Ön szerint, ha elfogadjuk az ön félreértelmezését és valóban elegendő, hogy a szerződésben „a kölcsön összegét nem devizában határozták meg, ám ehhez egyértelműen hozzárendelték, hogy a forintban meghatározott kölcsön összegének devizában való megállapítása milyen árfolyam mellett, mikor történik (jellemzően a folyósítás napján a hitelt nyújtó bank deviza vételi árfolyama volt az irányadó)”, akkor a deviza összeg , hiányában , a szerződés, hogyan fogja tartalmazni például a kölcsön tárgyát (összegét), a kirovó pénznemben (devizában), valamint a törlesztő részlet devizában meghatározott „összegét”, hogy ne legyen jogszabályba ütküző és megfeleljen a szerződéskötéskor hatályban lévő Hitelintézeti törvény 213. § (1) e. pontjának?
Ezen kérdésekre várunk Öntől kielégítő válaszokat vagy azok elmaradása esetén cikkének helyreigazítását.
Ezen kérések elmaradása esetén megjegyezni kívánjuk, hogy cikke eléggé "bértollnok ízű"-re sikeredett, melynek egyetlen célja nem az igazság feltárása, hanem kizárólag az, hogy bármi áron, akár a tények félremagyarázása útján megpróbálja kimenteni Dr. Wellmann György urat és a Bankszövetséget.
